Csak az edző ünnepelt
Jelentős jubileumhoz érkezett Prukner László, a Kaposvár vezetőedzője: századik alkalommal ült csapata kispadján az élvonalban. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen sérülések miatt védelmük tartalékosan állt fel, ugyanakkor az értékeit a nyáron nem kis áldozattal megtartó Rákóczinak csak a győzelem volt elfogadható eredmény a korábbi fordulók kudarcai után.
A Győr persze nem azért ment Kaposvárra, hogy asszisztáljon a szép jubileumhoz, és gyorsan el is rontotta az ünnepet. A vendégek kihasználták a házigazdák figyelmetlenségét, ezzel roppant kényelmes helyzetbe kerültek. Átengedhették a teret a Rákóczinak, nyugodtan kontrázhattak volna – ám nem ezt tették. A tér átengedésével még nem volt gond, ám a megszerzett labdával már nemigen tudtak mit kezdeni. Megmagyarázhatatlan módon a támadók alig futottak, nem szőttek jottányi elképzelést sem támadásaikba, és így képtelenek voltak kihasználni a Kaposvár szorult helyzetét.
Sok dicséret persze a házigazdákat sem illethette, mert bár elszántságukat nem lehetett kétségbe vonni, játékuk minősége annál több kívánnivalót hagyott maga után. Mentek előre töretlenül, de inkább brusztoltak, mint futballoztak, és a rengeteg hiba, pontatlanság miatt egyetlen valamirevaló helyzethez sem jutottak a győri kapu előtt. Ennek ellenére megérdemelten egyenlítettek, mert jóval többet tettek az eredmény megváltoztatásáért, mint a Győr, amely kizárólag előnye megőrzésére törekedett. Egervári Sándor úgy gondolta, a védekezés kifizetődőbb a támadásnál, ezért Igor Bogdanovics helyett Kovács Zoltánt állította be, azaz csatárt védőre váltott. Ennek megfelelően folytatódott a mérkőzés: a Győr behúzódott a kapuja elé, a Kaposvár pedig erőlködött, küszködött az újabb gólért. A görcsös játék azonban nem szült jelentősebb helyzeteket, ezért a házigazda csak mezőnyfölényre tehetett szert, de abból nem érződött ki a győzelem ígérete. A Győr sokszor hosszú percekig át sem jutott a hazai térfélre, bár az sem volt biztos, hogy egyáltalán akart-e. Elképzelést ehhez nehéz volt hozzátenni, tehát legfeljebb második szándékból kívánt nyerni, futballozni. Az ETO hozzáállása enyhén szólva nem tett jót a találkozó színvonalának...
A Rákóczi pedig nem volt képes érvényesíteni akaratát, és hiába birtokolta többet a labdát, hiába küzdött, ötlet és felszabadult játék híján nem volt esélye a három pont megszerzésére. Alighanem a Győr vonult le elégedettebben a játéktérről, ám a Rákóczi sem úgy játszott, hogy rászolgált volna a győzelemre.
