Visszatérnek Fudzsiba

Hajrájához érkezett a Formula–1-es idény, két távol-keleti és egy dél-amerikai futam döntheti el, hogy a Lewis Hamilton, Fernando Alonso, Kimi Räikkönen, Felipe Massa négyesből ki kerül ki győztesen az idény végén. Hamilton újoncként minden eddigi pályán hátrányban volt a többiekkel szemben, Fudzsi azonban a többiek számára is ugyanolyan új, mint neki.

A 22 tagú mezőny nagy része meg sem született, amikor Fudzsiban megrendezték az első két Japán Nagydíjat. Az 1976-os és 1977-es futam előtt számos nemzetközi versenyt rendeztek a Mitsubishi által megépített pályán, de a Formula–1 még akkor érkezett meg az országba, amikor a helyiek nemigen ismerték. A kulturális különbségek és a késő októberi időpont miatt (a nagy köd majdnem meghiúsította az 1976-os futam megrendezését) sokaknak kellemetlen élmény volt a hosszú utazással járó nagydíj, a második viadalra a mezőny nagy része el sem ment.

Az első viadalon James Hunt megszerezte élete egyetlen világbajnoki címét, a másodikon pedig futamgyőzelmet aratott – az ünneplés ekkor elmaradt,hiszen Gilles Villeneuve a célegyenes végén ütközött Ronnie Petersonnal, Ferrarija a levegőbe emelkedett, és a pálya mellé csapódott, megölve egy fotóst és egy pályabírót.

A baleset megfelelő indok volt, hogy elvegyék az európaiak szerint felkészületlen japánoktól a versenyüket, amelyet 1987-ben aztán Szuzuka kapott meg. Amikor visszatért a száguldó cirkusz, roppant lelkes, szakértő és szívélyes rajongótábor fogadta, azaz a felkelő nap országa addigra megtanulta, mi is az az F1. A Formula–1 egyik legfontosabb szereplőjévé váló Honda pályája részben emiatt a versenyzők egyik kedvencévé vált, és kirobbanthatatlannak tűnt a versenynaptárból.

Fudzsi eltűnt a süllyesztőben, mígnem 2000 októberében felvásárolta a Toyota. A Formula–1-ben saját csapatával megjelenő autógyár Bernie Ecclestone segítségével megnyerte magának Hermann Tilkét, korunk versenypálya-építő guruját, aki felszántatta a pályát, majd vadonat újat építtetett a helyére. Az idén Fudzsi megszerezte Szuzuka elől a viadalt, de 2009-től felváltva rendezi meg a két pálya a Japán GP-t.

A versenyvonal nagyjából megmaradt, a túl gyors belső részeket a kor kívánalmainak megfelelően lassú kanyarkombinációkkal nehezítették meg. A versenynaptárban szereplő pályák közül itt van a leghoszszabb célegyenes (a pilóták itt 17 másodpercen át mennek padlógázzal), viszont az aszfaltcsíkot az utolsó, lassú szekció ritmustalanná teszi.

A pályát F1-es autóval kipróbáló Heikki Kovalainen és Jarno Trulli szerint is a célegyenes vége a pálya legizgalmasabb pontja, ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy a másfél kilométeres egyenest rendkívül széles hajtűkanyar zárja le.

A kevés gyors kanyar miatt az idei konstruktőr-világbajnok Ferrarinak nem túl jók az esélyei, a lassú részek a McLarennek kedveznek inkább. A hosszú egyenes és a lassú belső rész miatt leginkább Indianapolishoz hasonlítható, az Egyesült Államokban pedig magabiztos kettős McLaren-siker született. Ám mint mindig, ezúttal is nehéz jóslásba bocsátkozni – gondoljunk csak Monzára, az Olasz GP-t megelőző tesztekig mindenki (egyesek még utána is) azt hitte, hogy a Ferrari uralni tudja hazai versenyét, erre a McLarenek diadalmaskodtak.

A pályára érkezők első benyomásai igen vegyesek voltak. A legnagyobb lelkesedéssel a háttereként szolgáló Fudzsi-hegyről beszéltek, míg a legnagyobb aggodalommal a forgalomról. A Tokióhoz való közelség ellenére ugyanis káosz várható, hiszen csupán egy út vezet a pályához. Meg kell még jegyezni, hogy bár egy hónappal korábban lesz a futam, mint a 30 évvel ezelőttiek, az időjárás ezúttal is beleszólhat a versenybe. A meteorológusok szerint ugyanis vasárnap, a magyar idő szerint reggel fél hétkor rajtoló futam napján folyamatosan esni fog az eső.