Megint a hajrában dőlt el

Talmácsi Gábor tudta, hogy egyetlen esélye van a győzelemre, ha az utolsó körben, a pálya hátsó részén lévő sikánban megelőzi Hector Faubelt.

Nézegette, nézegette az ominózus kanyart, majd hozzálátott terve megvalósításához. Bemutatott egy parádés előzést, az élre állt, és attól kezdve húzta a gázt, mintha ezer ördög üldözné.

Addig minden sikerült neki. Reménykedett benne, hogy folytatódik a tendencia. Vezető pozícióban fordult be az utolsó kanyarba, és már csak a célegyenesig hátralévő métereket kellett volna kibírnia. Csakhogy bármennyire küzdjön is az ember, ha a technikai háttér nem teszi lehetővé, csupán akaraterővel nem képes csodákra.

„Faubel úgy ment el mellettem, mintha szembe jött volna. Egyszerűen kikerült–mondta Talmácsi. Nem volt ideges vagy csalódott, inkább csak tényként állapította meg. – Bánt, hogy így történt, de nem tehettem semmit. A kigyorsításkor az ő motorja sokkal jobb volt, mint az enyém.”

A pilóta és a csapat is tudja, a problémát meg kellene oldani ahhoz, hogy ne történjen meg ugyanez a hátralévő négy futam mindegyikén. Az Aprilia egyik mérnöke már dolgozik az ügyön, és bár ugyanolyan bizonyára nem lesz az RS, mint az RSA (hiszen utóbbi az újabb konstrukció), legalább megpróbálja közelebb hozni egymáshoz a két motort.

Talmácsi a végjáték ellenére elégedett a történtekkel: „Nem akarok szerénytelennek tűnni, de ezen a versenyen nekem ment legjobban a motorozás. Persze igyekezni kellett, főleg az elején, amikor üldözőbe vettem, és utolértem az élbolyt, de végig tudtam, hogy sikerül.”

Hogy mi történt a rajtnál? Hogy miért csúszott vissza a negyedikről a nyolcadik, utóbb pedig a kilencedik pozícióba a magyar pilóta? Nem tudja, pedig már többször megnézte az ismétlést. Arra mindenesetre határozottan emlékszik, hogy nem ijedt meg, amikor látta, hogy heten száguldanak előtte. Felvette saját ritmus á t , és egészen addig tartotta is, amíg az élen haladó Mattia Pasini el nem csúszott.

Ez kizökkentette az egész társaságot – az olasz addig feszes tempót diktált –, és néhány körön keresztül inkább csak a gumikat óvták (Simone Corsi, Faubel és Talma), nem gyilkolták egymást. Ennek egyik következménye lett, hogy az éllovas hármashoz felzárkózott két fiatal, Pol Espargaro és Joan Olive. Amivel még nem is lett volna semmi baj, csakhogy ők úgy gondolták, ha már ott vannak, beleszólnak a dobogós helyekért folyó küzdelembe.

Espargaro egyszer Talmát is megelőzte, utána pedig percekig „botorkált” előtte, emiatt úgy tűnt, Faubel egérutat nyer. Szerencsére ez nem bizonyult végzetesnek.

„Az utolsó körben nagyot kellett menni, mert Faubel néhány méternyi előnyhöz jutott, de szerencsére utolértem. Felmértem, hogy csak a sikánban tudok előzni” – mondta Talmácsi.

Ezt Faubel is pontosan tudta, mégsem volt esélye kivédeni a támadást.

„Biztos voltam benne, hogy megelőz, de abban is, ha nem engedem megszökni, a célegyenesben vissza tudom venni az első helyet” – mondta Faubel mintegy elismerve, hogy az ő motorja a pályának azon a szakaszán jobb volt, és bizonyítva, hogy ő is taktikus elme. A vége: Faubel, Talmácsi, Espargaro (utóbbi először állhatott a dobogóra), az összetettben azonban továbbra is a magyar pilóta vezet, igaz, előnye tízről öt pontra csökkent. Egyenletes jó teljesítménye azonban bizakodásra ad okot: immár ő az egyetlen a 125 köbcentis mezőnyben, akinek mindössze egy nullás versenye van. Reméljük, ez így is marad, hiszen következik a nagy hajrá. Még négy futam van hátra a világbajnoki sorozatból, a következő viadalra rögtön ezen a hétvégén Japánban kerül sor.