Egy finn mondás szerint az ördögöt mindig feketére festik, de mi mindig rózsaszínűnek látjuk. Így lehetnek ezzel a legszegényebb magyar futballkluboknál is, akár az ördöggel is alkut kötnének, ha az pénzt adna, s életben tartaná a csapatot. S az úgynevezett rendszerváltás óta jöttek is szép számmal álszponzorok, álmegmentők és szélhámosok. Pénzük ugyan nem volt, de ígértek fűt-fát, balszélsőt, jacuzzit az öltözőbe, hawaii edzőtáborozást.
Felsorolni is nehéz lenne, hány egykori patinás klub került a süllyesztőbe, vagy tűnt el a futballtérképről. Maradt utánuk a szegénység s a kiszolgáltatottság. Pedig már szó sem volt arról, hogy talicskányi pénz kellett egy üzletrészvásárláshoz. Ott van például a Dunaújváros esete: a korábbi bajnok, a 2000-ben csúcson lévő Dunaferr a névadó mamutvállalat kihátrálása után egyik pillanatról a másikra került koldusbotra. Hiába a gyönyörű stadion, ha a város nem akar vagy nem tud pénzt áldozni a futballra – s ha nem jön meg Amerikából a dollárpapa. Jelentkezőkben persze ott sem volt hiány. Elég ha csak Piero Pinit említjük, akitől a Honvéd-szurkolók még ma is hidegrázást kapnak. A kolbászguru természetesen az egykori Sztálinvárosból is eltűnt, csődhelyzetet hagyva maga után.
Aztán egyszer csak előbukkant egy budapesti üzletember, Kovács Csaba, nagy tervekkel, NB I-es álmokkal. S hozta magával a lelkes, tehetséges trénert, ifjabb Albert Flóriánt. Történt mindez néhány hónappal ezelőtt. A történet végét már tudjuk: gyakorlatilag mindenki mindenkivel haragban lett. A korábbi tulajdonos azt mondja, hogy az új befektető csak ígérgetett, amit a szerződésben vállalt, nem fizette ki, sőt még az is előfordult, hogy a csapat vacsorája utáni számlát sem egyenlítette ki. Kovács úr természetesen másként látja, ő a taggyűlés elmaradását emlegeti.
Ember legyen a talpán, aki érti ezt. Eközben az első osztályú álmok némileg átalakultak: ma már a bentmaradás a cél Szepessy László irányításával, aki korábban is vezette a csapatot. Azóta már Albert Flórián és Szepessy László sem beszél egymással. Lehet, hogy hamarosan ütőképes válogatottunk lesz, ám ettől a magyar futball körülményei és kilátásai semmit sem változnak. A szegénységben továbbra is az ördögöt várják.