Lendületben a lengyelek

Nagyon úgy néz ki, Lengyelországban a 2007-es esztendő az ország labdarúgásának sikertörténeteként vonul be a históriás könyvekbe. Minden április 18án, egy borongós szerdai napon kezdődött, amikor Európa (és közvetlen érintettség miatt mi, magyarok) meglepetésére Lengyelország Ukrajnával karöltve elnyerte a 2012-es labdarúgó Eb rendezési jogát. Habár az idő bizonyosan eldönti majd, helyes választás volt-e, a lengyelek öröme kirobbanó volt, s nem csupán azért, mert otthont adhatnak a rangos eseménynek, hanem mert válogatottjuk öt év múlva biztos Eb-résztvevő lesz. Igaz, ha szerdán a holland Leo Beenhakker vezette nemzeti gárda felülmúlja Finnországot, akkor elérhető közelségbe kerül a jövő nyári, osztrák–svájci torna tizenhatos döntője is. Márpedig ez siker a javából, főleg ha azt vesszük, hogy négy éve a magyar válogatott selejtezőbeli csoportellenfeleként csak a harmadik helyet szerezték meg a lengyelek tizenhárom pontot gyűjtve – csupán kettővel többet, mint mi… Emlékezhetünk aztán, hogy a tavalyi, csalódást keltő vb-(le)szereplés után (a lengyelek Németország és Ecuador mögött a csoport harmadik helyére értek oda) kinevezett Leo Beenhakker nyaka körül a félresikerült rajt miatt (az első két selejtezőn egy pontot gyűjtöttek) szorult a hurok, ám a tréner nem szégyellt hozzányúlni a válogatott úgymond „érintetlenjeihez” – az emblematikus figurának számító kapust, Jerzy Dudeket például szemrebbenés nélkül lapátra tette. A holland mester – annak ellenére, hogy játékosként csak az amatőrök szintjéig jutott – edzőként profi módon végzi a dolgát. A szakember nem tartozik a legnagyobb taktikusok közé, de már tavaly nyáron, Trinidad és Tobago élén is bizonyította: kitűnően hat labdarúgói érzelmeire. Hogy futballistáinak ne legyen honvágyuk, az edzéseken kellemes karibi muzsika szólt, amelyet a csapatot egész Németországban elkísérő zenekar szolgáltatott. De az edző mostani gárdája élén sem válogat az eszközökben, ha a labdarúgók motiválásáról van szó. A szombati, Portugália elleni kettő kettes döntetlen utáni nyilatkozatával („…csak az eredménynek örülhetünk, a mutatott játéknak már kevésbé”) megpróbálta feléleszteni játékosaiban a harci tüzet – szerdán kiderül, milyen sikerrel… Leo Beenhakkernek egyébként a futball szépségéről is van véleménye, azt találta mondani: „Ez nem matematika, ahol kettő meg kettő négy… A labdarúgásban ez az összeg leginkább három – vagy öt.” Egy biztos: a tréner irányításával a lengyel válogatott immár egyről a kettőre juthat…