Fontos lenne a nyugalom

Ligakupa- és Magyar Kupa mérkőzést már nyert, a Soproni Ligában ugyanakkor hat forduló alatt sem sikerült egyetlen strigulát sem behúznia a „győzelmek” rovatba a DVTK-nak, ezért csak a 15. helyen szerénykedik.

Meddig tart a „fékezett habzás?” – szól az első számú miskolci szurkolói futballkérdés.

Mikor nyer bajnoki mérkőzést a DVTK?

Nem vagyunk könnyű helyzetben – mondta beismerően Pajkos János, a csapat vezetőedzője. – A győzelem nagy lökést adna az együttesnek, helyreállítaná az önbizalmat. A múlt héten mindenesetre közel álltunk hozzá, de ennél is fontosabbnak tartom, hogy meccsről meccsre „többek” vagyunk. Miért tartunk ott, ahol? A keret meglehetősen későn állt össze, az új afrikai légiósok sem érkeztek meg idejében, ráadásul edzettségi állapotuk sem volt megfelelő. Az a két fiú, akit azonnal bevethetőnek ítéltem, és az MTK ellen pályára is küldtem, megsérült – a Vasas ellen sem játszhatnak.

Megérte „csomagban” idehozni az afrikaiakat? Segítséget jelentenek a DVTK-nak?

Az érkezéskor tapasztalt edzettségi állapota miatt senkit sem fogok leírni, de a többség egyelőre csak a Ligakupában bizonyíthat. Az afrikai labdarúgók egyébként könnyedebben veszik az életet az európaiaknál, nem istrángszaggatók, így nem feltétlenül hálás feladat – egyelőre – kevéssé sikeres csapatba beépíteni őket.

A klub honlapján az új fiúk bátor ígéreteket tettek: hárman is tizenegy gólt írattak látatlanba a nevük mellé, de ötnél egyikük sem adta alább. Tud a vállalásukról?

Ez újdonság, de csak azt bizonyítja, hogy fogalmuk sem volt róla, valójában hova is jönnek. Szóval kicsit eltévedtek, nem erre számítottak.

Mire?

Hogy ennyit kell majd dolgozniuk a csapatba kerülésért. Hat forduló tapasztalata azt mondatja velem, az idén jobb a mérkőzések irama, mint tavaly, azaz emelkedett a színvonal. Ez szintén nem az ő malmukra hajtja a vizet.

Velük vagy nélkülük, de ideje lenne nyernie a Diósgyőrnek, hiszen a türelem véges.

Ha arra céloz, nincs feszültség a klubon belül. Mindenki többet várt magától, a csapattól, akkor is, ha észben tartjuk: négy bajnokaspiránssal is találkoztunk az első hat fordulóban. A vezetők segítőkészek, és látják, hogy nem élünk vissza a türelmükkel. Ez a nyugalom is kell ahhoz, hogy végre sikeresek legyünk a bajnokságban.

Ön – előzetesen – mit remélt hat kör után?

Hogy a tizedik helyen állunk majd, amitől – valljuk be – egyelőre messze vagyunk. Igazából a Siófoktól elszenvedett vereség lóg ki a sorból. Mindamellett hiszem, hogy utolérjük magunkat.

Mondjuk az ősz végére?

Kiegyeznék vele.