Eldöntetlen testvércsata

„És Szabinak ez nem esik most rosszul?” – kérdezte csöppnyi malíciával a hangjában egy joviális, napszemüveges siófoki szurkoló a nulladik percben a kezdőkör felé pillantva, Kanta József és Kanta József különszámát kommentálva.

A siófoki – egyesek szerint egyszerűen MTK A–MTK B – összecsapás kezdőrúgását a papa, idősebb Kanta József végezte el, stílszerűen a kezdőkörön belül álló, MTK-mezt viselő fiához passzolva a labdát, miközben a siófoki brigádot erősítő Szabolcs néhány méterre tőlük magányosan ácsorgott.

„Kantából sohasem elég...!” – érkezett szinte azonnal a következő sziporka, amivel néhány MTK-fanatikus pillanatokkal később már aligha értett egyet, miután Kanta József a saját tizenhatosa előtt elvesztette a labdát, s a meccsnyitó malőrnek kis híján siófoki gól lett a vége. Mindamellett, ami nem jött öszsze az első percben, sikerült a félidő derekán: az időszakokra a kapujához szegezett, a labda után olykor hosszú másodperceken keresztül loholó vendéglátó László András agilitásának köszönhetően megszerezte a vezetést. Annak ellenére, hogy a pályán addig – és a későbbiekben is – jobbára a nagyobb technikai tudású MTK-játékosok akarata érvényesült.

Írnánk, hogy a Siófok az ellentámadásokra rendezkedett be, csakhogy ez csupán részigazság lenne, tudniillik úgy tetszett, hogy a balatoniak erejét időnként már az első félidőben is meghaladta az akciók végigvitele, annyira nem akart senki sem az elöl birkózó Fülöp Zoltán segítségére sietni. Pedig Botos Antal – aki négy MTK-nevelésű, pontosabban az agárdi Sándor Károly Akadémiáról évekkel ezelőtt kikerült játékosának szavazott bizalmat – a hétközi, zalaegerszegi Ligakupa-mérkőzésen pályára lépő futballistája közül senkit sem vetett be a kezdőcsapat tagjaként, a „bágyadtság” egyetlen épkézláb magyarázatának (rosszindulattól mentesen) a biztonság tűnt. A fordulás után mindinkább bunkertaktikát idéző harcmodor mindazonáltal nem jött be a hazaiaknak. Kanta József egyenlítő gólja már a levegőben lógott, igaz, kisvártatva a Siófoknak is dukált volna egy büntető, de Horváth Levente látványos taszítását Sápi Csaba játékvezető nem érezte büntetendő megmozdulásnak.

A vendéggól előzetes gyanúnk beigazolásaként is szolgált: ha ténylegesen akarna, az amúgy fáradó házigazda igenis képes lenne támadást vezetni, vagy akárcsak saját tizenhatosa elől az addig mutatottnál gyorsabban kihozni a labdát.

Talán majd jövőre...