Akit a kihívások motiválnak igazán
Pascal Borel az FC Germania Friedrichstalban ismerkedett meg a játék alapjaival, majd alig 19 esztendősen a másodosztályból kieső Waldhof Mannheimhez szegődött. Egy évvel később Brémába költözött, ahol eleinte csak a Werder amatőrcsapatában jutott szerephez. Ám 2002-ben a profikhoz került, és első számú kapussá küzdötte fel magát: a 2002–2003-as idényben harmincegy bajnokin védett a zöld-fehérek színeiben. Később azonban nem kapott annyi lehetőséget, amennyit szeretett volna, így az Ahlent válaszotta, majd egy év kihagyás után a Bp. Honvédhoz igazolt.
Amikor valamely nyugati bajnokságból szerződik futballista hazánkba, adódik a kérdés: miért éppen Magyarország?
Jogosnak tűnik a felvetés – mondta Pascal Borel. – Be kell vallanom, hogy eddig nem igazán ismertem az országot, a labdarúgásáról pedig annyit tudok, amennyi a lapokban megjelent. De megígérem, hiányosságaimat gyorsan pótolom. Egyébként elsősorban a kalandvágy hajtott, amikor ideszerződtem. Úgy éreztem, nem árt egy kis környezetváltozás, és amúgy is képtelen vagyok ellenállni az új kihívások okozta izgalomnak.
Egyedül érkezett, vagy valaki támogatja „kalandja” során?
Egyedül jöttem Magyarországra, és egy évre szóló megállapodást írtam alá. Aztán később majd meglátjuk, hogyan tovább…
Azt gondoltuk, a Hamburg elleni első UEFA-kupatalálkozón máris ön áll majd a Honvéd kapujában…
Nem, dehogyis. A szükséges papírokat nem sikerült elintézni, így csak külső szemlélőként izgulhattam végig az összecsapást. Egyébként sem gondolom, hogy máris joggal pályázhatnék az egyes számú mezre. Tóth Iván remek kapus, mérkőzésről mérkőzésre kitűnő formában véd. Azt hiszem, hosszasan tudnék beszélni az erényeiről.
Így nem lesz könnyű kiszorítania őt a csapatból…
a vállalkoztam. Egyelőre az a célom, hogy az edzéseken visszanyerjem a régi formámat. És ha végre utolértem önmagamat, beszélhetünk a rivalizálásról kapustársaimmal. Mert mint említettem: engem a kihívások vonzanak…
