Lehetne őszintén?

Na emberek, most szorítsák meg erősen a karosszék karfáját: az NB I-ben az átigazolási szezonban a tizenhat élvonalbeli csapat úgy erősített, hogy az MLSZ-be küldött papírok szerint mindösszesen négy játékosért fizettek pénzt.

Puszilom a klubvezetőket, és ezúton értesítem a gyakorló és leendő férjeket, hogy az asszonyt vagy a menyasszonyt nyugodtan küldjék el az első osztályú együttesekhez: „spórolás magas fokon, avagy mostantól nem kell befőttesüvegbe tömködni a dugipénzt” címmel továbbképzés indul Nyíregyházától Zalaegerszegig. S kérem, hogy a karfát még ne engedjék el, mert most jön a legjobb: ezen a nyáron Dorge Rostand Kouemaha érte a legtöbbet, hiszen a DVSC-TEVA 60 millió forintot fizetett a Tatabányának a csatárért (hivatalos információ híján csak közelítő, de az igazsághoz minden bizonnyal közel járó tippet tudunk adni).

Ez a honi átigazolási piacon szerződéskötési csúcs (lehet...), míg a másik három delikvensért – ugye fogják még a karfát? – összesen egymilliót pörgettek ki a pénztárcából a labdarúgók megszerzésére áldozó klubok. No mármost, itt vagy csupa tréfamester nyújt be hivatalos papírokat az MLSZ-hez, vagy hirtelen annyi lett a szabad státusú futballista az amúgy is rém gazdag magyar fociban, hogy jut mindenhová bőséggel aranylábú, ráadásul több az ingyen megszerezhető kiválóság, mint Angliában, ahol egyébként Magyarországot gazdasági hatalommá emelni képes összeget költenek el játékosvásárlásra.

Július 19-én az egyik munkatársunk összeszámolta, hogy a Premiershipben eleddig 216.7 millió fontot, azaz 78 milliárd 700 millió forintot adtak ki a klubok erre a célra, s ez a derék újságíró most azt mondja, hogy a magyar foci erősítési summázatát olvasva bármelyik itthoni futballgurunak odaadja a következő Fábry-show-ra szóló belépőjét, mert ott sem mondanak majd neki ilyen vicceseket.

Egy másik kolléga is nyújtogatja a kezét, hogy lenne hozzáfűznivalója, írjam már bele a dolgozatba, hogy a Barcelona 34 milliárd 570 millió forintot költött el a nyáron, s ahogyan az angolok, úgy a spanyolok is minden bizonnyal jönnének átigazolási mesterfogásokat tanulni – nem maradna szabad szállodai szoba a kurzus idején a nagyobb városokban. Úgyhogy csupán azt szeretném kérdezni tisztelettel: miből állna egyszer csak megpróbálni őszintének lenni idehaza is?