Elmúltak azok az idők, amikor úgy lendülhettek neki a magyar csapatok a nemzetközi meccseiknek, hogy a túra apropóján a legnagyobb veszélyt azt jelentette, hogy éjszaka egér cincog majd a futballista ágya alatt a szállodai szobában, vagy a határon kellett egy picit izgulni azon, nehogy a gyúró a degeszre tömött labdazsákjával lebukjon kelet felé „exportált” Trapper farmerekkel – a győztes gól, a továbbjutás garantált volt..
Most már azonban csak óvatosan a magabiztossággal. Főleg annak tükrében, hogy tavaly a macedón Rabotnicski a BL-ben szépen kipofozta a nemzetközi porondról a Debrecent, hogy a liechtensteini Vaduz brazil csapatot idéző könnyedséggel pottyantotta ki az Újpestet az UEFA-kupából, és legfőképpen, hogy néhány napja az Intertotókupában a Kazany a Zalaegerszeg elporolásával mutatta meg, tőlünk keletebbre (is) egyre jobban futballoznak.
A Moldovába induló honvédosoknak talán majd annak is örülniük kell, ha nem rúgnak, de nem is kapnak gólt, ugyanis csalóka lehet az a felütés, hogy bár az ellenfélnek sorsolt Nistru Otaci labdarúgói óriások, de afféle cammogós futballt játszanak.
No hát akkor, kérem szépen, ennek apropóján tessenek majd különösebb trükközés, lazaság nélkül futballozni, és elfelejteni azt, hogy ami megfelel a határokon belül, az semmire sem jó azon túl – erő is kell a futballhoz, nem csak finesz…
A recept ugyanez a MIKA ellen hazai pályán játszó MTK esetében is. A fiatalok most szembesülhetnek azzal, hogy Örményországban is jól tanítják a labdarúgást, és e helyütt illik emlékeztetni arra, hogy 2005 májusában a Zalaegerszegen rendezett az U19-es Eb-selejtezőn jó néhány áll leesett a nagy csodálkozásban.
Ugyanis Belgiumot, Olaszországot és Magyarországot megelőzve Örményország korosztályos csapata jutott tovább, úgy, hogy a mieinket 5–1-re porolta el.
Persze kishitűek se legyünk, hiszen tavaly a mi legényeink nyertek 4–1-re, így hát feszítse annyi honfiúi büszkeség a kebleket, hogy hiszünk az aranylábú gyerekekben, csak maradjunk szerények – hátha ez lesz a siker kulcsa...