Átigazolási csúcs a Lokinál (2.)

mint a téli szünet után, hiszen a tavaszi idény előtt rendre megszabadul a piacképes futballistáitól. A nyáron is volt miből költekezni Sallói István klubvezetőnek, hiszen az Újpestnek eladott Foxi Kethevoamáért és Sadjo Hamanért szép summa ütötte a diósgyőriek markát – nem meglepő tehát az a kijelentés, miszerint a lilák tartják életben a miskolci egyesületet...

„Hiányoznak majd az eladott alapemberek, de nem tehettünk mást – így Sallói István. – Pénzt csak egy játékosért, a Váctól megvásárolt Köteles Istvánért fizettünk, akinek az ára tízmillió forint volt.”

És ha már szó esett a Diósgyőrből a fővárosba költözött afrikaiakról: az idei nyáron az Újpest is meglehetősen sokat áldozott új labdarúgókra, ám a lilafehérek ezúttal nem meggondolatlanul költekeztek, hanem elismert, vagy éppen itthon már bizonyító játékosokkal erősítették meg a keretüket – és mint azt Dányi Szilárd ügyvezetőtől megtudtuk: hiába érkezett több futballista a Megyeri útra, pénzt (az összeg titok...) kizárólag a DVTK-nak utaltak át. Mi úgy saccolunk – ha már Diósgyőrött elárulták, hogy a kieső Váctól szerződtett kapus, Köteles László tízmillióba került, így nem nehéz megtippelni, hogy ennek minimum a dupláját éri egyegy gólerős légiós –, hogy az összeg kétszer húszmillió forintot tesz ki.

A két afrikai játékosra áldozott az Újpest

„Mindenképpen meg akartuk erősíteni, fel kivántuk frissíteni a keretet, és úgy gondoltuk, hogy az afrikai légiósokért érdemes fizetni – tájékoztatta lapunkat Dányi Szilárd. – Bár sok új labdarúgóval egészült ki a csapat, a Diósgyőrből érkező játékosokon kívül mindenki szabad státusúként került hozzánk, ezért ők egy fillérünkbe sem kerültek.”

Ahogy Újpesten, úgy a legtöbb magyar egyesületnél is kihasználják azt a lehetőséget, amelyet az úgynevezett Bosman-szabály teremtett.

Az 1996-ban érvénybe lépett „törvény” ugyanis kimondta, hogy az európai uniós országok lejárt szerződésű labdarúgói szabadon igazolhatóak. Ez az előírás forradalmasította a klubfutballt és az átigazolási piacot a kontinensen. A belga Jean-Marc Bosmanról elnevezett szabályozás 2001-ben már Magyarországon is éreztette a hatását. Bár hazánk csak 2004-ben csatlakozott az EU-hoz (elvileg ekkor lett volna kötelező érvénybe léptetni a Bosman-szabályt), a Hivatásos Labdarúgó-alszövetség gazdasági igazgatója, Muszbek Mihály keresztülvitte azon szándékát, hogy ne várjanak a szabály bevezetésével. Ettől kezdve pedig már nem lehetett itthon sem fizetni azokért a játékosokért, akiknek lejárt a szerződésük. Azt megelezően természetesen az volt a jellemző, hogy a klubvezetők pénzért (nem ritkán súlyos, indokolatlanul magas összegekért) adták-vedték egymás között a futballistákat.

Az előző évtizedben pozícióban lévő klubvezetőknek pedig még nagyon is érdekük volt mindez: a legfontosabb az volt, hogy a pénzmozgás folyamatos legyen a labdarúgásban. Ha ugyanis X klub eladott Y klubnak egy játékost, akkor a megmozdított tőkéből különféle jutalékok címén lefölözhető volt némi profit a közreműködőknek – mindez persze nem volt hivatalos.

Manapság az ilyesmi – ha nem is teljességgel elképzelhetetlen, de – már nem jellemző. A magyarázat egyértelmű: arányaiban jóval kevesebb pénzből gazdálkodnak a klubok, mint korábban, és talán az is igaz, hogy morálisan némiképp tisztábbb a jelenlegi futballvezetés – de azért ne legyünk teljesen naivak.... Ezzel együtt ma ritkán fordul elő, hogy valamelyik egyesület érvényes szerződésű futballistát vásárol.

A játékjogot azonban nagyon is meg kell fizetni.

A pályán töltött percekért fizetnek a csapatok

Ennek az „árát” vagy a menedzser, vagy maga a játékos kéri el, de nem minden esetben aláírási pénz formájában. Emiatt lett bevett szokás úgynevezett célprémiumot meghatározni a játékosokkal kötött szerződésekben. Viszonylag új jelenség ez a magyar futballban, amelynek lényege, hogy immár minden pályán töltött percet (!) „forintosít” a klub és a kiszemelt labdarúgó. Szó szerint kiszámolják, hogy egy percért – csak az egyszerűbb, de nem elrugaszkodott példa kedvéért – ezer forint jár a játékosnak...

Magyarán: ha a klubok között manapság már nem is túl gyakori a pénzmozgás, játékost szerződtetni mindig is komoly kiadást jelent.

És ideje lenne őszintén beszélni a magyar klubfutball pénzügyeiről – az átigazolási szezon végén mindenképpen...