Csak a pekingi olimpia számít, semmi más

Most simán kikaptak 12–9-re Magyarországtól, de három hónapja, a melbourne-i vb elődöntőjében győzelmet érdemeltek volna. Legalábbis feltételezem, ön így érzi…Most simán kikaptak 12–9-re Magyarországtól, de három hónapja, a melbourne-i vb elődöntőjében győzelmet érdemeltek volna. Legalábbis feltételezem, ön így érzi…

Voltak ilyen gondolataim, hiszen amikor kilenc másodperccel a rendes játékidő lefújása előtt Iván Pérez kezére hullott a labda, s neki csak be kellett volna húznia az üresen tátongó magyar kapuba, tényleg a kezünkben volt a döntő. Azaz Iván kezében, de sajnos csak ujjheggyel érte el a labdát… Ne is beszéljünk róla, csak felidegesítem magamat.

Pedig tovább kell idegesítenem: mi történt most itt, a Margitszigeten az első tíz percben, amikor 9–2-re elhúzott a magyar válogatott?

Semmi különös. A világon egyetlen csapat van ez idő szerint, amely ilyen lehengerlő játékra képes, és ez a magyar. De olyan is csak egy van, amely mínusz hétről képes feljönni mínusz kettőre a magyarok ellen…

És ez, ugye, a spanyol…

Igen. Csöppet sem viselt meg ez a vereség, számunkra április elseje, a melbourne-i világbajnokság befejezése és kétezernyolc augusztus nyolcadika, a pekingi olimpia kezdete között nem létezik fontos esemény és eredmény. Másfél éves felkészülés elején járunk, nyugodtan kísérletezgethetek.

Mert megengedhetik maguknak ezt a luxust...

Önökkel és a horvátokkal együtt, tudniillik a vb három érmese már ott van Pekingben. Roppant fontos volt a kvalifikáció, ugyanis Joan Jané tizenegy éves szövetségi kapitányi regnálása alatt nagyon magasra került a léc. Olimpiai arany, két vb-elsőség meg a számtalan egyéb érem…

Ön mikor vette át a válogatottat?

Az athéni olimpia után. Szerencsére van már egy Eb- és egy vb-bronzunk, szerintem joggal sorolhatjuk magunkat az elithez. Nagy szó ez, hiszen alig ötezren pólóznak Spanyolországban, azaz jószerével Katalóniában, hiszen minden számottevő csapat idevalósi.

Mennyiben más az ön válogatottja, mint Jané csapata volt?

Abban, ugye, még olyan megasztárok játszottak, mint eleinte Manel Estiarte, Jesús Rollán, aztán Salvador Gómez, Daniel Ballart, Sergi Pedrerol, Javier Sánchez-Toril. Ők már régen távoztak, szegény Rollán az élők sorából is… Szóval, még a legendásan gyors régi spanyol válogatottnál is fürgébb és összetartóbb csapatot szeretnék kialakítani.

Tippelne a pekingi végeredményre?

Nem lenne sportszerű. De azt elárulom, hogy egy bronzéremmel nem lennék elégedett…