A paranoiás zseni
Már az eddigiekből is kiderül hetett, hogy nem Wayne Rooney akadémiai székfoglalójából idéztünk, hanem egy tanulatlan, ámbár briliáns tehetségű fiatal futballista első önéletrajzi könyve bevezetőjéből. (A HarperCollins Kiadó ötmillió fontot (1.875 milliárd forint) fizet Rooneynak azért, hogy tíz év leforgása alatt legalább öt könyvet jelentessen meg az életéről – ez az első.) Mellesleg mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem maga Rooney írta az autobiográfiát, hanem egy ismeretlen vetette papírra a sztorit a főhős elbeszélése alapján. A könyv fülszövegében azonban nem szerepel társszerző, sőt a következő mondat olvasható:
„Wayne Rooney fenntartja magának az erkölcsi jogot arra, hogy e könyv szerzőjének mondja magát…”
A csatár gyakorlatilag az iskola mellé járt, éjjel-nappal rúgta a labdát az utcán, majd kilencéves korától az Everton gyerekcsapatában. Bár bizonyítványai tanúsága szerint nem lehetett teljesen hülye, mire felső tagozatba került, gyakorlatilag felhagyott a tanulással. Jellemző mondat az önéletrajzi könyvből: „Negyedikben azt írta az
irodalomtanárom, hogy nagyon szépen elemeztem neki a Peer Gyntöt. Ma már fogalmam sincs, ki volt Peer Gynt – tényleg, nem arról a norvég középpályásról van szó, aki néhány éve a Manchester Unitedben játszott?”
Jóval később, a 2004-es portugáliai Eb-n történt, hogy az angol válogatottat a Sol (Nap) nevű hotelben szállásolták el.
„Szép szálloda volt, az egészet mi béreltük ki, sokáig azt hittem a neve alapján, hogy Sol Campbell, a centerhalfunk a tulajdonosa…” – írja Wayne könyvében.
Az 1995–1996-os idényben – Wayne ekkor tízéves volt, és a 12 évesek korosztályában játszott – harminc mérkőzésen szerepelt, és 114 gólt szerzett. Őrület. A Prestonnak kilenc, a Leedsnek és az Angleseynek nyolc-nyolc, a Manchester Unitednek – 12–2-re győztek… – hat gólt rúgott.
Példaképe a börtönt is megjáró dúvad, valójában aranyszívű Duncan Ferguson volt, később együtt is játszott vele. David Moyesszal, az Everton menedzserével akkor romlott meg Rooney viszonya, amikor egyszer véletlenül meghallotta a szakvezető megjegyzését: „Ez a
nagy fülű tökfej miért ezzel a bunkóval barátkozik?!”
Ettől kezdve csak idő kérdése volt, Wayne mikor hagyja el a klubot, amelyért élthalt.
Rooney sokáig párhuzamosan futballozott és bokszolt – megjegyzendő, hogy az Everton futballakadémiájában csak heti három (!) edzés volt, 13 éves kortól emelték heti négyre a tréningek számát! Amúgy a Rooney családban az ökölvívás volt a hagyományos sport, az édesapát kevés választotta el attól , hogy profinak álljon. (Néhány napja Siófokon, az ifjúsági Eb-n megismerkedtem Anthony Fowlerrel, a liverpooli legenda, Robbie Fowler unokaöccsével, aki elmesélte, hogy egy klubban bokszol Wayne öccsével, Graeme-mel.) 2004 nyarán pattant ki a botrány, amely kis híján véget vetett Wayne Rooney és Coleen McLaughlin románcának. A The Sun kiderítette, hogy Wayne még 16 éves korában, néhány héttel azután, hogy elkezdett járni Coleennel, „betévedt” egy bordélyházba, s igénybe is vette a lányok szolgáltatásait. Rooney a könyvben elismeri a félrelépést, miként azt is, hogy több mint 700 ezer fontnyi (262.5 millió forint) adósságot halmozott fel egy zugbukmékernél.
„Ha névtelen senki lennék, a kutyát sem érdekelnék ezek a történetek. Így viszont egy ország csámcsog rajtuk. Hiába, a hírnév és a gazdagság átka. Manapság már sohasem ülök be úgy az autómba, hogy ne néznék bele a visszapillantó tükörbe, nem követ-e egy firkász… Kezdek paranoiás lenni” – vallja be Rooney az önéletrajzában.
