A gondolatolvasó zseni

Merthogy az olasz futballt megrázó korrupciós botrány hordalékaként a Juvét megfosztották két legutóbbi bajnoki címétől, Fabio Cannavaro pedig olykor úgy futballozott a Real Madrid csapatában, mint egy lámpalázas kezdő. Sokszor elkésett a keresztezésekkel, olyan rendszerességgel kapott „kötényt”, hogy még a pártatlan néző is felszisszent fájdalmában. A világsztárnak csak jóindulattal nevezhető John Carew pedig az Olympique Lyon elleni BLmérkőzésen ugyanolyan természetességgel csinált belőle majmot, mint néhány hónappal később a magyar védelem tagjaiból.

Mitől volt ilyen bizonytalan az elmúlt szezonban? Nehéz volt az átállás az olaszról a spanyol futballra?

Először is, nem én vagyok az első futballista, akinek egy sikeres világbajnokság után átmenetileg gyengébben megy a játék – mondta Fabio Cannavaro. – Ez úgyszólván törvényszerű. Ezt tetézte, hogy átalakulásban lévő klubhoz kerültem. Azért akadt néhány jó meccsem is Madridban.

Mennyire különbözik a spanyol liga az olasztól?

Két külön világ. Olaszországban az Internek manapság nincs konkurenciája, ugyanakkor Spanyolországban a Real Madrid, a Barcelona, a Sevilla, a Valencia és az Atlético Madrid szinte egyforma eséllyel küzd a bajnoki címért.

Azért a Roma sokáig szorongatta az Intert, a Milan pedig megnyerte a Bajnokok Ligáját.

Lehet, de csak az Inter képvisel csúcsminőséget.

Milyen tulajdonságai alapján választották meg önt több fórumon is a múlt év legjobbjának?

Egy védő legyen határozott, egyúttal találja is ki előre, mit lép a csatár. Ha csak reagál a támadó húzásaira, nincs esélye. Ma már hihetetlenül gyorsak a csatárok.

Azt mondják, minden olasz futballista születésétől kezdve tud védekezni, és Olaszországban védőkből is lehetnek hősök. Miért van ez így?

Más a mentalitásunk. Mindig egy csapat részeként játszunk, sohasem egyénekként. Egyébként Spanyolországban is hasonló felfogásban játsszák a futballt, de Olaszországban még nagyobb hangsúlyt fektetünk a csapatszellemre.

Ki a kedvenc spanyol védője?

Carles Puyol. Mindig tudja, mit kell tennie. És benne is megvan az előrelátás képessége, szinte olvassa a csatárok szándékát.

Ön hivatalosan a világ legjobb labdarúgója: tud még fejlődni?

Én folyton jobb és jobb akarok lenni, minden edzésen ez jelenti az inspirációt.

Említette, hogy átalakulóban lévő klubhoz igazolt tavaly nyáron. Azt kapta Madridban, amit várt?

Más Real Madridra számítottam, de voltaképpen az történt, aminek történnie kellett. Átalakult a vezérkar, új edző érkezett, új játékosok is jöttek, aminek megvoltak a következményei. Hullámzó idényen vagyunk túl, de két-három éven belül nagy csapatunk lesz.

És ön még tagja lesz ennek a nagy csapatnak? Hiszen hamarosan betölti a harmincnégyet…

Két-három évig még feltétlenül játszani akarok. Ma már jóval tovább húzzák a labdarúgók, mint régen. Számos példa bizonyítja ezt. Igen, bennem van még két-három jó év.

Melyik csatárral gyűlt meg a baja leginkább a közelmúltban?

Ezen a szinten mindegyik nagyon jó, de John Carew nagyon kibabrált velem…

Az igazán nagy sztárok közül kik a legjobbak, mármint a csatársorban?

Thierry Henry és Ronaldo.

Kinek van nehezebb dolga, a védőnek vagy a csatárnak?

Egyértelmű, hogy a védőnek. A labda a csatárnál van, ő dönti el, mihez kezd vele, mi csak reagálunk a lépéseikre. Elvben. Mert ahogy mondtam már, a legjobbak közülünk olvassák a csatárok gondolatait. Ezért is értékelődtek fel manapság a védők és a kapusok. Nézze meg, Iker Casillas, Petr Cech, Gianluigi Buffon mekkora sztár.

Hogyan él Madridban egy nápolyi?

Jól. Remek a kaja, kedvesek az emberek, Madrid a világ egyik legcsodálatosabb városa, csak a tenger hiányzik – de az nagyon.

Odahaza, Olaszországban hol érezte magát a legrosszabbul?

Az a két idényem az Internél maga volt a szenvedés. Sérült voltam, nem tudtam rendesen edzeni, nem is ment a játék.

Feljegyezték önről, hogy labdaszedő volt az 1990-es, a nápolyi San Paolo Stadionban játszott Argentína–Olaszország világbajnoki elődöntőn, amikor a nápolyi közönség az argentinoknak szurkolt Maradona miatt. Hogyan emlékszik vissza Diegóra?

Sohasem volt, és nem is lesz olyan futballista, mint amilyen ő volt. Azért egyszer a labdával együtt kirúgtam a pályáról…

Hogyan?!

Ez is 1990-ben történt: mi, ifisták együtt játszottunk a felnőttcsapattal. Történt, hogy Maradona már mindenkit kicselezett, mire én utolsó emberként kimentem keresztezni, s labdástól kitettem az oldalvonalon túlra. Megfagyott a levegő, az edzőnk jól letolt, hogy merek ilyesmit csinálni.

És Diego? Jó, hogy nem verte meg.

Micsoda?! Odajött hozzám, megveregette a vállamat, és azt mondta, azt tettem, amit egy jó centerhalfnak tennie kell.

Ha választhatna, kikkel játszana legszívesebben együtt egy védelemben?

Carles Puyollal, Marco Materazzival és Sergio Ramosszal.

Gyerekként ki volt a példaképe?

Ciro Ferrara, akire úgy néztem fel a Napoliban, mint egy istenre. És Alessandro Costacurta. Utóbbi negyvenegy, előbbi harmincnyolc évesen vonult vissza. Ebben is a példaképeim. Tudjuk, szíve-lelke a Madridé.

De kinek szurkolna egy Real Madrid–Napoli mérkőzésen?

Megfeszülnék a Real győzelméért, de a Napolinak szurkolnék. Aki nápolyinak született, az is marad, amíg csak él.