Ha van konfliktus a McLaren istállón belül, ha nincs, egy biztos: rendkívül érdekesen alakul a helyzet Lewis Hamilton és Fernando Alonso között. A brit újonc az idén harmadszor verte meg időmérő edzésen a spanyol világbajnokot, ráadásul Kanada után Indianapolisban is az első rajthelyről várhatja a piros lámpák kialvását.
Mindezt úgy csinálta, hogy ezúttal minden Alonso mellett szólt. A spanyol a hétvége előtt fogadkozott, hogy bár kissé idegennek érzi magát a McLarennél, megpróbálja túltenni magát a nehézségeken, és Indianapolisban visszavág a montreali vereségért. A szabadedzéseken legyőzhetetlen volt, mind a három tréninget megnyerte, és az időmérő első két harmadában sem lehetett sejteni, hogy meg lehet verni.
Aztán jött a záró 15 perc, amikor Hamilton összeszedte magát, és simán megszerezte a pole pozíciót. Már az utolsó előtti mért körével sem tudott mit kezdeni Alonso, hát még az utolsóval, amely végül is a hivatalos eredmény lett. Az autójával küszködő spanyol pedig hiába futott a hét végén kétszer is 1:12 percen belüli kört, a legfontosabb pillanatban ez kevés volt.
Persze az is lehet, hogy Alonso kocsiját jobban megtankolták, ezen a pályán két tizedmásodperc már számottevő különbségnek számít, az addigi edzések alapján pedig nehezen elképzelhető, hogy Hamilton ennyivel jobb volt. Viszont amellett, hogy valaki megszerzi a pole pozíciót, más előnyei is vannak a kevés üzemanyaggal indulásnak: Kanadában Hamilton hatalmas előnybe került a többiekkel szemben azáltal, hogy előbb jött ki tankolni, a biztonsági autó az ő versenyét így nem befolyásolta.
Arra, hogy melyiküket menynyire tankolták fel, csak a versenyen kapunk választ, de az már most egyértelmű, hogy a McLaren a Ferrari előtt maradt. Az olaszok azt remélték, hogy Indianapolisban, ahol zsinórban aratták a győzelmeket az elmúlt években (tavaly ráadásul Felipe Massa tartani tudta a lépést Michael Schumacherrel), vissza tudnak vágni a McLarennek, de eddig nem úgy tűnik, hogy valóra válik a tervük.
A monacói és a montreali vereségüket a rossz aszfaltra fogták, és minden bizonnyal abban is volt valami, hogy a McLaren jobban állította be autóit a lágy és az extra lágy gumikhoz. Indianapolisba közepesen kemény és lágy gumikat vitt a Bridgestone, akárcsak az idénynyitó Ausztrál Nagydíjra, amelyet Kimi Räikkönen kényelmesen megnyert, és Massa csak azért nem állhatott fel a dobogóra, mert az időmérőn tönkrement az autója. A Ferrari abban bízott, hogy most Melbourne-höz hasonlóak lesznek az erőviszonyok, de a Scuderia pilótái a második sorba szorultak vissza, innen nagyon nehéz lesz nyerniük.
Az edzések alapján már az is elismerésre méltó, hogy megverték a BMW-ket. Nick Heidfeld nyolc ezreddel kapott ki Räikkönentől, de még nem kell lemondania a dobogóról. A Lengyelországban lábadozó Robert Kubicát helyettesítő Sebastian Vettel a délelőtti edzésen csak Alonsótól kapott ki, de az időmérőn csupán hetedik lett. Nincs kizárva, hogy az ő autóját tankolták meg legjobban az élbolyból, de az is lehet, hogy 19 éves fejjel a legfontosabb pillanatban még képtelen volt megfelelően összpontosítani. Így is szép eredményt ért el, és ha pontot szerez, már elégedett lehet vele csapata.
Ami a többieket illeti, Heikki Kovalainennek jót tett montreali negyedik helye, hatodik rajtpozíciója kettővel jobb, mint eddigi legjobbja Barcelonából. Roppant erősnek tűnnek a Red Bull-Renault-k, amelyek szárnybeállításaik által a leggyorsabbak a célegyenesben (Mark Webber 334.5 kilométer per órával száguldott).
A Montrealban a 19. helyről indulva a dobogóra álló Alex Wurz az idén negyedszer esett ki az első negyedóra után. Elkerülte viszont a kellemetlenséget Ralf Schumacher, aki három időmérő óta először jutott a második körbe. Jarno Trulli ennek ellenére megverte, az olasz a nyolcadik helyről rajtol (az idén csak a Williamsnél és a Toyotánál nyerte meg mindig ugyanaz a pilóta a csapaton belüli edzéspárharcot).