Ez a csúcs, fiatalok!

Amikor mintegy két esztendő vel ezelőtt Horváth Károly, a siófoki futball mindenese ott állt csapat, szurkoló, indulási jog és remény nélkül a sok emlékezetes csatát megélt balatoni arénában, még nagyon távolinak tűnt ez a szombat este. Onnan kellett talpra állni, egy tökéletesen lenullázott, tönkretett csapatot kellett újjáélesztenie ahhoz, hogy 2007. június 16-án boldogan ugráljon pezsgőt fröcskölve, sört kortyolva Siófok apraja-nagyja. Két esztendővel ezelőtt még csapat sem volt itt, aztán egyszer csak felgyorsultak az események: Bodajkról ideköltözött egy garnitúra futballista, és jött velük Nemes Ferenc klubtulajdonos, no meg pénz és jövőkép. Tavaly már dicséretesen szerepelt az „új” Siófok, az idén pedig bajnok lett.

Csoda-e, ha a város, sőt a déli part fiatalsága diszkózenére ropta a Mosonmagyaróvár ellen 5–1-re(!) megnyert meccs után, és persze voltak itt idősek, akik még látták 1984ben a Siófoki Bányász MNKgyőzelmét a Győr ellen.

Azóta alaposan megváltozott a világ, de a futball szeretete a városban cseppet sem csökkent.

Merthogy minden kósza híresztelés ellenére bizony akarták itt az NB I-et, nemcsak a drukkerek, a vezetők is. Megannyi szóbeszéd járta, hogy a Siófok majd visszalép, direkt elbukja az utolsó fordulót, de szó sem volt ilyesmiről. Csorba Ottó klubelnök és Nemes Ferenc tulajdonos „dugipezsgőket” húzott elő a nagy győzelem után, sőt a találkozó hatvanadik percében, miközben a játékosok még a pályán harcoltak, már felkerült a klubház falára a friss bajnokcsapat tablója.

S hogy milyen lesz itt a jövő? Nos, Siófokra leruccant az MTK teljes vezérkara, Várszegi Gábor, Garami József, Domonyai László klubelnök és Tamási Zsolt, aki az agárdi akadémián dolgozik. Az érdeklődés érthető, nyolc MTK-s ifjú szerepelt a balatoni csapatban, és a hírek szerint közülük négyet ősszel már a Hungária körúton találhatunk. Ám megvan a terv az erősítésre, és persze továbbra is fiatalokban gondolkodnak, hiszen a Siófoki BFC átlagéletkora alapján megállapítható: itt nem csak beszélnek a fiatalításról.

Nemes Ferenc elnök olyan klubmodellben gondolkodik, amelyben nincsenek csillagászati prémiumok, nincs ígérgetés, hanem igenis van jövőkép. A stadiont egyfolytában csinosítják (bizony ráfér...), és szó van egy edzőközpont megépítéséről. Ebben segít a város is, úgy tűnik, most valóban mindenki akarja, hogy az NB I, az immár megvalósult álom ne csupán egyszezonnyi emléket hagyjon Siófokon. Amikor Bede Ferenc játékvezető lefújta a meccset, akkor az ifjú siófoki játékosok tán fel sem fogták, hogy immár a bajnoki cím büszke tulajdonosai, sőt még akkor sem tudatosodott bennük, amikor az öltözőépületbe futva egyszercsak ott találták magukat a saját fotóikkal díszített tabló előtt. Ekkor már megannyi pezsgősüveg spriccelt mindenfelé, az emberek ugráltak, táncoltak, s azt kiabálták kórusban: NB I, NB I!

Ha a vízparton kevesebb is a vendég, pezseghet az élet Siófokon.

Még télen is – egy-egy izgalmasabb NB I-es meccs alkalmával.