Egy évvel ezelőtt Roger Federer pocsékul játszott Rafael Nadal ellen a francia nemzetközi bajnokság döntőjében – ki is kapott. Az idei fináléban sokkal jobban teniszezett, és megteremtette magának a lehetőséget a győzelemre, amellyel a sportág legnagyobbja lehetett volna, ám elszalasztotta az alkalmat. Pedig a svájci jól kezdte a finálét. Azt lassan már említenünk sem kell, hogy most is alig sikerültek az első adogatásai, ám így is ő volt a magabiztosabb, keveset rontott, és szinte letolta a salakkirályt a pályáról. Már 2:1-nél két bréklabdához jutott, de a kicsit lassabban belelendülő Nadal hárította őket. Két játékkal később, 3:2-es vezetésnél aztán Federer ötször is elvehette volna a spanyol adogatását, de – a meccs során először – nem volt elég agresszív, így ellenfele megtartotta az adogatóelőnyt. Ez a játék meg is fogta a világelsőt: saját szerváját négy ki nem kényszerített hibával, nullára bukta el, és bár lett volna esélye visszakapaszkodni, végül 6:3-ra elvesztette a szettet. Hiába teniszezett jól, a legfontosabb pillanatokban szétesett, éppúgy, ahogy az elődöntőben Nyikolaj Davigyenko ellene. Tíz bréklabdából egyet sem tudott kihasználni, míg Nadal kettőből kettőt ütött be. A második játszmára Federer taktikát váltott, többször ment fel a hálóhoz, és az adogatásai is egy kicsivel jobban sikerültek. Nadalt sem lehetett azzal vádolni, hogy csak védekezett volna, igyekezett jó előkészítések után elütni a világelső mellett, így egymást követték a látványosabbnál látványosabb labdamenetek. A svájcinak most is számos esélye volt elvenni a spanyol szerváját, és a hetedik játékban végre össze is hozta az áhított bréket, de végig érződött, tart ellenfelétől, nem mert eleget kockáztatni. Nadal hárított is négy szettlabdát, de Federer azért kitartott, és egyenlített. A harmadik játszmában Nadal percek alatt elhúzott 3:0ra saját, önbizalommal teli játékának és Federer apró hibáinak köszönhetően. A svájci ezután már hiába próbált visszakapaszkodni, a röptéje és a tenyeresei is cserbenhagyták. Ezzel azonban lőttek a hálójátékának, ahhoz pedig nem ütött elég pontosan, hogy az alapvonalról megszorongathassa szinte hibátlanul teniszező ellenfelét, így 6:3 lett a játszma vége Nadal javára. A negyedik szett elején ismét Federer jutott bréklabdához, de míg ő elszúrta ezt a lehetőséget is, a következő gémben a már rendkívül magabiztos Nadal élt a sajátjával – ha nem volt alkalma támadni, remekül védekezett, és kivárta, amíg a világelső ront. Federer pedig rontott. Volt játék, amelyben könnyedén elvehette volna a spanyol adogatójátékát, ha nem viselkedik gyámoltalanul a hálónál, ráadásul látványos fonák keresztütéseit leszámítva jobbára csak erőlködött. Hiába javultak fel az adogatásai, erőltette a rövidítéseket is, de épp annyival ütötte őket hosszabbra, hogy a salakon minden földi halandónál jobban mozgó Nadal beérje őket. A végére fel is adta a küzdelmet, már esélye sem volt visszavenni az adogatóelőnyt, így 6:4-re elbukta a szettet. Nadal boldogan mászhatott fel saját páholyába együtt ünnepelni övéivel, míg Federer magába roskadva, láthatóan csalódottan huppant a székébe, miután gratulált a spanyolnak. Hiába játszott jobban, mint a tavalyi fináléban, elszalasztotta az óriási lehetőséget.
