James király most a liga trónjára tör

„Nem volt különösebb probléma, a tömeg nem tört össze kocsikat és nem gyújtogatott” – ekként kommentálta Daniel Fay rendőrségi szóvivő a szombat éjjel Clevelandben történteket. S mindez valóban jó hír, hiszen százezres tömeg lepte el az ohiói település belvárosát azt követően, hogy a Cavaliers az NBA Keleti főcsoportja döntőjének hatodik mecscsén térdre kényszerítette a Detroit Pistonst, s ezzel a franchise 37 éves története során először bejutott a szuperfináléba. S a „Lovagok” csapata most már nem akar megállni, legalábbis ezt ígéri LeBron James, aki 22 éves korára az NBA egyik emblematikus alakjává vált.

Szó se róla, nem vett zsákbamacskát a Cavs, amikor a 2003as draft első kiválasztottjaként lecsapott az ohiói illetőségű srácra: 2002 februárjában, gimnazistaként címlapra került a Sports Illustrated magazinban, 2003 májusában, egy hónappal a draft előtt pedig a Nike (!) hét évre szóló, 90 millió dolláros támogatási szerződést kötött vele. Az egyszer „King James” (James király), máskor „Choosen one” (kiválasztott) becenévvel emlegetett ifjú zseni a liga egyik legpocsékabb csapatához igazolt, ám négy évad alatt az elitbe emelte a Cavst. S 1964, a Browns NFL-sikere óta először csillant fel a remény a clevelandiek előtt, hogy a profi ligák valamelyikében bajnokot (vagy ahogy arrafelé emlegetik: világbajnokot) ünnepeljenek. E menetelésben a fő érdem LeBron Jamesé: a majdnem 26 pontos playoffátlag (közte az ötödik meccsen szórt 48 ponttal) valóban imponáló. De szükség is volt a 203 centis bedobó remeklésére a Pistons ellen, hiszen 0–2-es állásból a konferenciadöntők történetében csupán a Baltimore Bullets (1971) és a Chicago Bulls (1993) tudott talpra állni.

A Cavaliers feltámadásának a tv-társaságok is örültek, hiszen így nem ismétlődik meg a 2005ös San Antonio Spurs–Detroit Pistons finálé: 1981 óta ez volt a második legkevesebb televíziónézőt vonzó aranycsata. Hiába, Magic Johnson, Larry Bird és Michael Jordan visszavonulásával pótolhatatlan űrt hagyott maga után, most ellenben esély kínálkozik arra, hogy LeBron James a készülékek elé ülteti az amerikaiakat. Igaz, Ernest Lupinacci, az Ernest Industries marketingszakértője szerint önmagában LeBron sem elég vonzó, mert nincs esély a nyolcvanaskilencvenes évekbeli, Magic Johnson, Larry Bird és Michael Jordan, Isiah Thomas párviadalát idéző különmeccsre. A várhatóan James semlegesítésével megpróbálkozó Bruce Brownt hiába sorolják az NBA legkiválóbb védőjátékosai közé, a Spurs ikonja mégiscsak Tim Duncan, akit viszont Lupinacci a publikum szempontjából unalmas, érdektelen fickónak tart.

Tény ugyanakkor, hogy a Cavs játékának ellenszerét ebben az évadban nem találta meg a Spurs, hiszen az alapszakaszban mindkét meccs a Cleveland sikerével zárult (november 8-án, 1988 óta először, Texasban nyert a Cavaliers, majd január 2-án otthon, a Quicken Loans Arenában is legyűrte riválisát). Meglehet, e sikerek azzal is magyarázhatóak, hogy Mike Brown vezetőedző kiválóan ismeri a San Antonio játékát. Volt persze ideje ellesni a titkokat, elvégre három szezont dolgozott Gregg Popovich vezetőedző segítőjeként, s ott ült a Spurs kispadján 2003-ban, a klub második bajnoki elsőségének megszerzése alkalmával is. Kérdés, miként bírják majd játékosai a „nyújtott műszakot”: eddig sohasem volt példa arra, hogy a Cavs játékosai júniusban ne vakációztak volna. A legtovább 1992-ben volt versenyben a csapat; akkor május 29-én, a konferenciadöntőben a Bullstól elszenvedett vereség zárta le a Cleveland évadját.