Mindenütt kemény, diákéveink dohos tornatermeinek hangulatát idéző fapadok. Középen asztal, rajta kávéskannák, vizes flakonok. Ha nem lenne sejtelmes félhomály, azt hihetnénk: uzsonnához terítettek. Luxusnak nyoma sincs, bár ettől az étvágyunk még megjöhet… Nem egy faluszéli gárda egy héten legfeljebb háromszor benépesülő, itt-ott omladozó öltözőjében kóborolunk, hanem egy profi futballcsapatéban. És még mielőtt hazai gárdák háza táján kezdenénk kutakodni, szögezzük le: külföldön járunk. Az agyondicsért nyugaton. Közelebbről: Németországban, Cottbusban.
Furcsa amatőrszagot áraszt az öltöző
Láthatjuk, hogy Szélesi Zoltán csapatánál, a szezonnak újoncként nekivágó Energie-nél nem éppen fényűző viszonyok közepette művelik az első osztályú futballt. Az öltöző levegője – képletesen szólva – valamilyen megmagyarázhatatlan amatőrszagot áraszt. A gárda magyar légiósa persze nem így véli. „Tudjuk jól, hogy elég szegényesek a körülmények – magyarázta az Újpest korábbi védője, aki 2004 óta futballozik a korábban a német keleti blokkhoz tartozó Cottbus városának csapatában. – De nem panaszkodunk. Az öltözőben harmincan kényelmesen elférünk. Kitűnő zuhanyzóink vannak, és szauna is tartozik az öltözőhöz. Bár láttunk már ennél modernebbet és jobban felszereltet is, egyáltalán nincs hiányérzetünk.” Petrik Sander, a csapat 46 éves edzője sem elégedetlenkedik, de amikor a körülményekről kérdezik, erőltetett mosoly jelenik meg arcán. „Tíz évnek kellett eltelnie, hogy olyan edzőpályánk legyen, amelynek méretei megfelelnek az elvárásnak – fanyalog a szakember, de nem frusztrálja ez a helyzet. – Éppen ez teszi az itteni munkát bájossá…” Nem tévednek sokat, ha úgy gondolják, minden csupán pénz kérdése. A Cottbus a nemrég befejeződött a évadban 19.6 millió euróból (4.8 milliárd forint
Konténerekben készül a szakmai és üzleti terv
Ám hiába a cottbusi takarékosság. A klub 2005 óta így is átlagban hárommillió eurós (750 millió forintos) adósságállományt görgetett maga előtt. A klub vezetői – az elnök, Ulrich Lepsch és a menedzser, Steffen Heidrich – küzdöttek: próbáltak ésszerűen gazdálkodni. S mára már financiálisan biztos lábakon áll az egyesület. Bár az elöljárók tagadják, a gazdasági mérlegen nyilván sokat javított a Sergiu Radu és Vlad Munteanu Wolfsburgba történő eladásából származó 4.5 millió euró (1.1 milliárd forint). Hiszik vagy sem, a vezetők napi áldozatos munkájukat egyszerű konténerekben végzik. Persze ezek a „dobozok”, ha nem is fényűző, de kulturált irodahelyiségeknek adnak otthont. A sors érdekes fintora, hogy az Energie Cottbus múlt szezonbeli utolsó mérkőzését éppen a Bayern München ellen játszotta, amely anyagilag (és a lehetőségek szempontjából) össze sem hasonlítható a vendéglátókkal. A különbség ugyanis ég és föld.
Egyszerű tornateremből is lehet VIP-helyiség
Csak egy példa: az Energie játékoskeretének értéke 22.35 millió euró (5.5 milliárd forint), a müncheniek pedig 18 millió eurót (4.4 milliárd forintot) is költöttek volna olasz kiszemeltjükre, Luca Tonira (mint kiderült, a Fiorentina támadóját ötmillióval kevesebbért is megkapták). Ami a bajoroknak természetes, az a cottbusiaknak óriási erőfeszítés. Ám a csapat vezetői nem jönnek zavarba, ha improvizálniuk kell, s ezt bizonyították a Bayern elleni találkozón is. A cottbusi klub VIPhelyisége még jóindulattal sem nevezhetó óriásinak, így a müncheni együttestől érkező több száz VIP-karszalagos személy kiszolgálása nehezen lett volna ott megoldható. De a vendéglátók nem estek kétségbe: a pezsgőt és az apró koktélfalatokat a klub erre az alkalomra feldíszített tornatermében szolgálták fel. Cottbusban egyelőre még csak nem is álmodozhatnak nagyobb, szebb kiszolgálóhelyiség létrehozásáról – új öltözőről és irodákról már nem is szólva. Igaz, a csapat így is megállta a helyét a Bundesligában.
