A Juventus könnyed, izzadság mentes menetelése a Serie B-ben bajnoki címet és feljutást ért, kérdés azonban, a „tisztítótűzből” visszatérve mire lesz képes a csapat a következő évadban a legjobbak között.
A választ alighanem az előttünk álló napok (hónapok?) eseményei adják meg. Konkrétan a „régi” sztárokkal és a kiszemeltekkel zajló átigazolási tárgyalások sikeres avagy sikertelen kimenetele. A klub koncepciója világos: az erősségeket, Gianluigi Buffont, Pavel Nedvedet, David Trezeguet-t, Mauro Camoranesit megtartani (e téren tavaly már bizonyított a torinói vezetőség, amikor „tűzzel-vassal” bár, de sikerült maradásra bírnia a kulcsjátékosok jelentős részét), emellett pedig az új pillérek megtalálása – és persze szerződtetése.
És ne feledjük, a múlt héten a legfontosabb pillér dőlt ki az építményből.
Mint emlékezetes, Didier Deschamps vezetőedző a Mantova elleni győztes (2–0) meccs után – az igazgatósági tagokkal meglévő régi ellentéte miatt – hátat fordított a csapatnak, amelyet a másodosztály hátralévő két bajnokiján ideiglenesen az eddig a francia szakvezető jobbkezeként dolgozó Giancarlo Corradini irányít. Noha a 46 éves beugró tréner magát „mini Mourinhónak” nevezte, utalva a Chelsea-szakvezető pályafutása első állomására, amikor a Barcelonánál dolgozott segédedzőként (és tolmácsként), a Torino és a Napoli korábbi játékosára aligha vár a portugál kollégáéhoz hasonlóan fényes karrier.
Az „állandó” edzői posztra az első számú jelölt a 2006-os világbajnoki győzelem óta főállásban pihenő volt olasz szövetségi kapitány, Marcello Lippi volt. A Juventus korábbi nagy sikerű edzője azonban úgy döntött, tovább sütkérezik a „németországi” dicsőség fényében, így a klubnak új ember után kellett néznie.
Felvetődött az Arezzót irányító Antonio Conte és a Juventus utánpótlás-szekciójánál dolgozó Ciro Ferrara neve is, ám egyikük sem lelkesedett az új kihívásért. Ekkor került képbe Claudio Ranieri, és a négy évig a Chelsea-t is irányító szakember elsőre nem is tűnik rossz választásnak – ám csökkenti a megállapodás esélyét, hogy a Parmától a napokban távozó edző félig-meddig már elígérkezett a Manchester Cityhez.
Ami a játékoskeret változásait illeti: a korábban már szerződtetett Zdenek Grygera (Ajax), Hasan Salihamidzic (Bayern München) és Domenico Criscito (Genoa) mellett szinte bizonyosnak tűnik Mohamed Sissoko megszerzése a Liverpooltól (az állítólagos vételár 8.5 millió font, átszámítva 3.1 milliárd forint), az aláírástól csupán egy hajszál választja el a két felet.
A jelek szerint a klub számol egy új középső hátvéddel, legalábbis erre utal, hogy a torinóiak élénken érdeklődnek a tavaly a Real Madridba távozó Fabio Cannavaro iránt, de ha nem sikerül a 2006-os aranylabdás visszacsábítása, szóba kerülhet Cris (Lyon) vagy Gabriel Milito (Real Zaragoza) szerződtetése is. Ám valószínűleg azt sem bánják a fehér-feketék, hogy a velük kapcsolatban régóta emlegetett argentin támadó, Javier Saviola kijelentette, otthagyja eddigi egyesületét, a Barcelonát.
Ha a Juventus vezetősége a zöldasztalnál is a csapatéhoz hasonló hatékonysággal teljesít (és a bundabotrány ügyeskedéseire gondolva rosszmájúan azt is mondhatnánk, a torinói klub a háttéralkukban kifejezetten erősnek számít), valóban félelmetes gárda születhet a következő bajnokságra.
