Piros-fekete döntőre várva
A szolnokiak elsősorban rendkívül hatékony védekezésüknek köszönhették az alapszakaszgyőzelmet, majd a Nyíregyháza elleni negyeddöntőben is ez volt a fő fegyverük. Pénteken a Tiszaligetben, az elődöntő harmadik felvonásán saját bőrén tapasztalhatta meg a PVSK, milyen az, amikor az Olaj támadásban is maradandót alkot. A második negyedben 35 pontig meg sem állt a Thomas Kelley vezérelte házigazda, amely a félidőben már 55–32-re vezetett, végül pedig 91–55-re győzte le a baranyaiakat. A bombaformában lévő amerikai irányító, Thomas Kelley csupán 25 percet töltött a pályán, mégis 33 pontig jutott, kilenc távoli dobása közül nyolc utat talált a gyűrűbe.
Emlékszik, mikor ment legutóbb ilyen remekül a játék?
Még tavaly decemberben, a szombathelyi Kelet–Nyugat gálán. Az elején elkaptam a fonalat, aztán egyszerűen élveztem a show-t.
De ezúttal nagy tét mellett ontotta a triplákat.
Miután az első távoli kísérletem bement, megnyugodtam. Éreztem a ritmust, tudtam, mikor kell dobnom.
Második negyedbeli szárnyalásával eldöntötte a meccset, a folytatásban pedig csupán néhány percet játszott. Ha kizárólag önön múlik, pályán maradt volna?
Legszívesebben minden egyes mérkőzésen az első perctől az utolsóig játszanék. De ez sorozat, óvni kell az energiatartalékokat. Talán a következő találkozón éppen ezért frissebbek, lendületesebbek leszünk.
A Nyíregyháza elleni negyeddöntőben két hazai győzelem után második nekifutásra idegenben is sikerrel jártak. Most is hasonlóra készülnek?
Már a negyedik meccsen el akarjuk dönteni a párharcot. Ha mégis kikapunk Pécsett, akkor sem esünk kétségbe, legfeljebb harmadszor is legyőzzük őket a Tiszaligetben.
A szolnoki publikum piros-fekete döntőt követel. Ha bejutnak a fináléba, a Körmend vagy a Falco ellen játszana szívesebben?
Mindegy, ki kerül az utunkba, nem lehet más a célunk, mint a bajnoki cím. Bár ha a felejthetetlen hangulatú kupadöntőre gondolok, nem bánnám, ha újra a körmendiekkel csapnánk össze.
