Kukásból gólkirály?

2007. február 10-ét mutatta a naptár.

A Nantes–Valenciennes francia első osztályú bajnoki mérkőzés 88. percében a hazaiak kapusa már ötödször nézhetett maga mögé, és szedhette ki a labdát a hálóból.

Fabien Barthez – merthogy ő volt a szerencsétlen sorsú kapuvédő –, a világ- és Európa-bajnok legenda egyszerűen nem értette: hogyan jön ahhoz egy vékonydongájú, az élvonalban újoncként futballozó csatár, hogy neki négy gólt lőjön?

Aztán a bíró lefújta a meccset, az 5–2-es vereség miatt szomorkásan az öltözőbe baktató Barthez előtt egyszer csak ott termett a már jól ismert támadó, és tiszteletteljesen jelezte, szeretné elkérni a kapusmezt, hogy eltegye emlékbe. Barthez persze örömmel odaadta.

Hősünk, Steve Savidan pedig illedelmesen megköszönte, számára így vált teljessé az az este. Ha valakinek elsőre nem ugrana be a név, ne essen kétségbe, hiszen a 28 éves csatárnak, mint már említettük, ez az első idénye az élvonalban, eleddig alsóbb osztályokban bolondította sorra a védőket. De nem sokon múlott, hogy elkallódjon, hiszen a szakemberek későn vették észre a tehetségét.

Húszéves korában Savidan amatőr labdarúgóként tengette napjait szülővárosában, Angersben, bárokban dolgozott, majd mivel ezt nehéz volt összeegyeztetni az edzésekkel, kénytelen volt elszegődni a helyi közterület-fenntartó vállalathoz, ahol, mit szépítsük, kukásként kereste meg a napi betevőre valót.

Miután az Angers-ben túl sok lehetőséget nem kapott, szerződtette őt a Chateauroux, és kezdetét vette az évekig tartó hányattatás. Még Korzikán is futballozott egy ideig kölcsönjátékosként, de bizonyítani ott sem tudott, így a Chateauroux végül lepasszolta őt a Beauvaisnak. Itt aztán végképp nem váltotta meg a világot, huszonnégy mérkőzésen egyszer sem volt eredményes, így nem volt meglepő, hogy ajtót mutattak neki. Egy osztállyal lejjebb azonban tárt karokkal várták, az Angouleme stábja látott benne fantáziát. A korábban az éjszakai lokálokat is előszeretettel látogató Steve Savidan pedig öszszeszedte minden erejét, hogy bizonyítsa, sokkal, de sokkal több van benne, mint amit eddig mutatott.

És ahogy az a mesében is lenni szokott, ekkor jött a „jó tündér”, mégpedig a későbbi mentor, Daniel Leclercq, a Valenciennes akkori edzője személyében (ma már nem ő, hanem Antoine Kombouaré irányítja az együttest).

„Lenyűgözött az elhivatottsága Angouleme-ben – mondta később Savidanról Leclercq. – Mindent megtettem azért, hogy szerződtessük, majd sikerült elhitetnem vele, hogy pályafutása legszebb szakasza még előtte áll.”

Steve Savidan pedig hitt az edzőjének, elkezdett még keményebben dolgozni, és el is indult vele a szekér.

Példátlan bravúrt produkált a Valenciennes csapatával, első közös idényükben tizenkilenc góljával ő lett a legeredményesebb futballista a harmadosztályban, és feljutottak a második ligába, egy évvel később pedig igazi bravúrt ünnepelhettek, hiszen az élvonalbeli tagságot is sikerült kiharcolniuk, talán mondanunk sem kell, Savidan ezúttal is gólkirály lett.

A Valenciennes sikersztorija azonban nem zárult le ezen a ponton, Steve Savidan első élvonalbeli mérkőzésén rögtön betalált az Auxerrenek, manapság pedig – többek között a Fabien Bartheznek vágott négyesnek köszönhetően – tizenhárom találattal vezeti a góllövőlistát, a csapat pedig gyakorlatilag már kivívta a bennmaradást az első osztályban. Igaz, mögötte nagyon nagy a tülekedés, ketten állnak tizenkét góllal, öten pedig tizeneggyel, viszont ha az utolsó két fordulóban meg tudja őrizni pozícióját, sporttörténelmi teljesítményt visz végbe. Bár Franciaország rengeteg kitűnő csatárt adott már a világnak, arra még nem volt példa, hogy valaki egymást követő három évben három különböző szintű francia bajnokságban gólkirályi címet szerezzen.

Igazi sikersztoriról van szó tehát, de felvetődik a kérdés, miért jelentett fordulópontot a valenciennes-i szerződés a manapság már Savigolnak becézett futballista életében.

„Ez a klub egyszerűen tökéletes számomra – összegzett

Steve Savidan. – Senki sem hazudik a másiknak, mindenki őszinte, és mindenki megbízik a másikban. Amikor szerződtetett a Valenciennes, megértettem, mit kell tennem a fejlődésem érdekében. A legjobbkor jött ez a lehetőség, és szerencsém volt azzal is, hogy találkoztam a számomra ideális edzővel, Daniel Leclercqkel.”

És hiába csábítja több élvonalbeli klub is a támadót, ő úgy tűnik, feleségével és gyermekével együtt lehorgonyzott az észak-franciaországi településen. Ez nem is csoda, hiszen időközben éttermet nyitott a kisvárosban.

A szerénysége viszont megmaradt.

„Élő szerződésem van a Valenciennes-nél, és ez a legfontosabb – mondta Steve Savidan. – Tudom, honnan jöttem, és tudom, hogy hol tartok. A többi nem érdekel.”