Harmadszor, mégis először (1.)
Vezekelnek majd?
Felfoghatjuk így is – hagyta helyben a REAC elleni, bajnokavatónak ígérkező összecsapás „felvezetését” Dzsudzsák Balázs, a címvédő DVSC-TEVA 20 éves középpályása. – Hétfő este feltehetjük a koronát az idei bajnoki teljesítményünkre.
„Csak” nyernünk kell hozzá.
Előfordulhat, hogy a döntetlen is elég lesz a triplázáshoz, de igazság szerint a legtöbb és a legkevesebb, amit ez esetben megtehetünk, hogy legyőzzük a REAC-ot. Jó egy hét alatt kétszer vallott kudarcot a csapat: Újpesten előbb bajnokin, majd ugyancsak a Megyeri úton a Magyar Kupa döntőjében a Honvédtól is kikaptunk. Súlyos adósságot kell törlesztenünk, elsősorban az utóbbi felsülés kapcsán. Közel négyezren kísértek el minket a fináléra, „lekiabálták” a rivális táborát, aztán az orrukat lógatva, csalódottan kellett hazautazniuk. A bajnoki címmel talán sikerül törlesztenünk.
Egymás után két elbukott meccs – az idén példa nélküli „sorozat”. Sejti, miért álltak fejre kétszer is a Szusza
Ferenc Stadionban? A hely szelleme ennyire bénító lenne?
Külön kell kezelni a két mérkőzést. A bajnokin óvatlanabbá tett bennünket az a tudat, hogy a hiba semmiképpen sem végzetes, a hátralévő két hazai találkozón feledtethetjük a baklövést. A Honvéd-meccs más kategória, ehhez az összecsapáshoz az előbbivel ellentétben volt közünk, de ha párhuzamokat keresünk, akkor el kell ismernem: ezt a fellépést is álmosan, figyelmetlenül kezdtük, csak a szünet után tettük azt, amit elterveztünk. Sikerült ugyan fordítanunk, de
a végkifejletet illetően a forgatókönyv nem sokat változott.
A szamaritánusi viselkedés a sportban nem kifizetődő, egy félidőnyi előnyt adni a riválisnak egyet jelent a bukással. Mire fel a jótékonykodás?
Azt hiszem, ez a legnagyobb gondunk. Sohasem állunk úgy oda a kezdéshez, hogy ne akarnánk nyerni, ám a pályán belül pontosan érzékelhető, felpörgötte kellően a társaság, illetve egyik-másik játékos.
Garantálható a pontos időzítés a REAC ellen?
