Óriást vertek a finnek
Vége az orosz hokicsodának, vége az ötvenéves moszkvai vb-veretlenségnek, és ha magukat az oroszokat kérdezik, vége a világnak is. Az eddig az egész vébén tündöklő szbornaja ugyanis a 71. világbajnokság elődöntőjében hosszabbítás után 2–1-re kikapott Finnországtól, és csak a bronzéremért játszhat vasárnap. Ez volt az oroszok első moszkvai veresége világbajnokságon, korábban 1957-ben, 1973-ban, 1979-ben és 1986-ban is hibátlan mérleggel zárták a tornát a fővárosban – azóta pedig, hogy legutóbb házigazdaként lettek aranyérmesek, egy országnak sem sikerült otthon vb-t nyernie. Ők sem fognak ezúttal.
Pedig most is jól játszott Vjacseszlav Bikov csapata, Jevgenyij Malkin a bedobókör közepéből remek csuklólövéssel már a kilencedik percben megszerezte a vezetést. A finnek a biztonságos és erőszakos védekezésre helyezték a hangsúlyt (az első negyedóra végén a mérlegük egy végleges és egy tízperces fegyelmi volt, míg az oroszoké két sérülés – Pjotr Scsasztlivij, a csapatkapitány vissza sem tudott jönni), támadásban alig nyújtottak valamit, de az emberhátrányban kiugró Jukka Hentunen révén így is kiegyenlítettek az első játékrész derekán.
A házigazda lelkesedése nem csökkent, Malkin, Ilja Kovalcsuk és Alekszandr Frolov sorra alakította ki a lehetőségeket. Az oroszok első sora ellenben halványabb volt a megszokottnál, láthatóan nagyon hiányzott a kanadai táblázat élén álló Alekszej Morozov, aki ugyanúgy térdsérülés miatt nem léphetett jégre, ahogyan a finnek eddigi legjobbja, a bekk Petteri Nummelin.
Támadott, támadott rendületlenül az orosz csapat, ráadásul a palánk melletti erőhokiban is felvette a küzdelmet a finnekkel, de rengeteg lövésük kerülte el centikkel a kaput, számos próbálkozást önfeláldozóan blokkoltak a védők, vagy az utolsó pillanatban húzták, akasztották, borították a helyzetbe kerülő csatárokat, ha pedig már senki sem segíthetett, Kari Lehtonen parádés védéseire akkor is számíthattak az északiak. Ahogy teltek a percek,
egyre inkább elfáradtak ugyan a finnek, de tartották magukat, pedig Malkinék emberfeletti munkát végeztek a kapu előtt, mindhiába: a rendes játékidőben nem tudtak újabb gólt szerezni.
A ráadást is az oroszok kezdték jobban, a Hogyinka Arénát zászlóerdőbe borító, mellesleg minden mozdítható „Rosszija” feliratú ajándéktárgyat felvásárló közönség pedig őrült hangulatban biztatta őket, hogy aztán a hatodik percben néma csend telepedjen a csarnokra. Egy teljesen ártalmatlan finn támadásszerűségnél Alekszandr Jeremenko kapus feleslegesen nyúlt ki a bottal, az érkező Mikko Koivu felszedte az ütőjét, és a nyakába zuhanó Ilja Nyikulintól sem zavartatva a ketrecbe terelte a pakkot, majd a kesztyűit eldobva rohant ünnepelni, nyomában a többi finnel. Jeremenko ezalatt magába roskadva ült a jégen, társai a kispadon a kezükbe temették arcukat, a csatár Alekszandr Haritonov előbb a palánkot, majd a jeget csapkodta elkeseredésében, Malkint pedig a sírás környékezte. Ők is érezték: ebben az orosz csapatban benne volt az aranyérem.
Az elsőségért azonban Finnország és Kanada csaphat majd össze, miután a juharlevelesek 4–1-re legyőzték Svédországot a másik elődöntőben. A svédek elég bizonytalanul védekeztek ahhoz, hogy már az első harmadban három gólt kapjanak, és ezután is csak a néhány ziccert fogó Johan Bäcklund kapusnak köszönhették, hogy nem szenvedtek még súlyosabb vereséget. A kanadaiak ellenben szigorúak és fegyelmezettek voltak a saját harmadukban, és a ketrec előtt Cam Ward is remekelt: az egyetlen svéd találat is egy védőn megpattanó eltévedt lövés után született.
