Mázlista volt a Detroit
Már a főcsoportdöntők kialakulásakor arról szóltak az esélylatolgatások, hogy Keleten az Ottawa Senators és a Buffalo Sabres összecsapásán a támadójáték, Nyugaton a Detroit Red Wings és az Anaheim Ducks párharcában pedig a védekezés dominál majd. Az első meccseken nem okoztak meglepetést a csapatok: az Ottawa 5–2-re nyert Buffalóban, míg a Detroit 2–1-re győzte le az Anaheimet.
Az egyaránt zseniális védősorokkal felálló Red Wings és Ducks szinte tökéletesen megoldotta a feladatát a kapuja előtt, és a szerencse vált a fő tényezővé. Fortuna pedig a Detroit oldalára állt, az első harmadban Henrik Zetterberg kapu elé játszott korongja Francois Beaucheminről, az Anaheim védőjéről pattant be Jean-Sebastien Giguere kapujába. A Ducks hatalmas erőbedobással egyenlített (32-szer lőtt kapura a Detroit 19 kísérletével szemben) Chris Kunitz góljával, de a hajrában ismét a szerencse lett a főszereplő: öt perc sem volt hátra, amikor Nicklas Lidström lövése eltalálta a kapu előtt ólálkodó Tomas Holmströmöt, akiről a kapuba pattant a korong – Beauchemin megpróbálta kikotorni a kapu elől, de nem sikerült neki. „Nem tagadhatjuk, hogy nagy szerencsénk volt” – mondta Lidström. Giguere ugyanakkor elismerően beszélt a Red Wingsről. „Hiszek benne, hogy a szerencséért is meg kell dolgozni” – fogalmazott a kapus. A két edző közül Mike Babcock annyira büszke volt csapatára, mintha öt góllal győzte volna le ellenfelét, míg Randy Carlyle arra esküdött, hogy a Ducks nem gyötri magát sokáig a csúnya gólok miatt.
