Elégedett a háttérből is

Egyáltalán nem tűnik kialvatlannak, ezek szerint nem tartott túl sokáig a szombat esti bajnokavató ünneplés… Jócskán hosszúra nyúlt az éjszaka, de ahogy játékoskoromban, most is nagyon gyorsan tudok regenerálódni – mondta nevetve Lothar Matthäus az Austria elleni, bajnoki címet érő, 2–2-es döntetlennel végződő találkozó másnapján. – Igazán megengedhettünk magunknak egy kis kikapcsolódást, elvégre nagyon sokat tettünk azért, hogy már most, öt fordulóval a bajnokság vége előtt a miénk legyen az aranyérem. Mikor készítették be a pezsgősüvekeget a hűtőbe? A pezsgő nálam mindig hűtve van, nem szeretem, ha meleg. De a viccet félretéve: bár a szezon előtt arról beszéltek, mi vagyunk a favoritok, nem akartam semmit idő előtt elkiabálni. Bármennyire is nagy előnyre tettünk szert, nem hullott csak úgy ülönkbe a bajnoki cím. Nyáron megváltozott a szakmai stáb, új játékosok érkeztek, s rengeteg energiánkba került, hogy jól működő, ütőképes gárdát alakítsunk ki. Karácsonykor azonban már éreztem, senki sem veheti el tőlünk az elsőséget. Nincs más hátra, mint a Bajnokok Ligája? Sosem titkoltuk, hogy a nemzetközi porondra készülünk. Azzal azonban tisztában vagyunk, hogy egy osztrák csapatnak – ugyanúgy, mint egy magyarnak – nem könnyű túljutnia a selejtezőkön. Amikor a Partizannal bajnokságot nyertem, a gárda csoportkörbe juttatásával már bizonyítottam, hogy nincsenek lehetetlenek. Ebben bízunk most is. – Érdekes, mindig többes számban beszél. Ezek szerint már-már elválaszthatatlanok egymástól salzburgi edzőtársával, Giovanni Trapattonival? Remekül kiegészítjük egymást, és mint látja, hatékonyan tudunk együttműködni. Egy csapat vagyunk, kölcsönösen becsüljük egymást. Ő megbízik bennem, én megbízom benne.

Kettejük párosát „Trapatthäus”-ként szokták emlegetni. Nem zavarja önt, aki mindig az előtérben van, hogy a tréfás szóösszetétel második felébe szorult? Miért zavarna? Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok az első a sorban. Giovanni Trapattoni idősebb, tapasztaltabb szakember. A kapocs az olasz tréner és a játékosok között azonban én vagyok, hiszen könnyebben meg tudom magam értetni a labdarúgókkal. De semmit sem teszek a beleegyezése nélkül. Nem fél, hogy megragad ezen a szinten, s önre sütik, hogy olyan edző, akinek gyakran bedobják a nevét egy-egy csapat kapcsán, aztán tovább már nem jut? Elárulom önnek: az elmúlt hónapokban több olyan ajánlatom is volt Európából, hogy már csak a szerződést kellett volna aláírnom. De jól érzem magam Salzburgban, és nem gondolom, hogy váltanom kellene. Ám sosem tudni, mit hoz a jövő. Szívesen meghallgatok minden érdeklődőt, és ha úgy érzem, az ajánlat a mostaninál többet nyújt, szakmai fejlődésemet, előrehaladásomat szolgálja, biztosan elgondolkodom rajta…