A vendégkapus bravúrjai

Amíg el nem kezdődött a mér kőzés, azt hihettük, Borsodihelyett Bajnokok Ligája-meccshez lesz szerencsénk. Éreztük ugyan a saját bőrünkön, de a hangosbemondó is tudatta a napsütést élvezőkkel: kitűnő az időjárás, s biztosak lehetünk benne, hogy az összecsapás is hasonlóan csodálatos lesz. Már ezt olyan meggyőzően kürtölte világgá, hogy eszünkbe se jutott kételkedni, de miután azzal támasztotta alá mondandóját: a két csapat futballistái napok óta arra várnak, hogy jó játékkal szolgálják ki a szurkolókat, le sem vettük a szemünket az eredményjelző sarkában lévő, a kezdésig hátralévő időt visszafelé számláló óráról.

És eljött az a pillanat, amikor Bede Ferenc végre a sípjába fújt! Az mindjárt feltűnt, hogy a vendégek igen komolyan veszik a mérkőzést: bár kedden fontos kupavisszavágót vívnak az így hat napon belül három meccset játszó piros-kékek, Mészöly Géza senkinek sem adott pihenőt, illetve: azok ülhettek le a kispadra, akik a szakember elképzelése szerint nem férnek be a legerősebb tizenegybe.

Mindkét kapu előtt helyzetekkel kezdődött a találkozó, Németh Gábor többször is nagyokat védett. Igaz, Torma Gábor egyszer túljárt az angyalföldi kapus eszén, apró szépséghiba, hogy lesről. Az asszisztens ennek megfelelően jelzett, a játékvezető pedig lefújta az akciót – a hangulatfelelős így is látott okot arra, hogy bejátssza a REAC-gólok alkalmával felcsendülő muzsikát. Az amúgy is jól mulató publikum – a csatárokkal ellentétben – nem hagyta ki a ziccert, „Szép volt, Jenő!” rigmussal köszöntötte a showmant. A több hazai helyzetet hozó játékrész utolsó pillanatában derült ki, hogy ez mégsem Jenő, hanem János napja: Lázok János gólja vetett véget a félidőnek.

Az idilli hangulatban tovább csordogáló találkozó az 58. percben vett váratlan fordulatot: Kapcsos Vince kétségkívül lapot érően rántotta le Lázokot, a rákospalotaiak szerint legfeljebb sárgát, Bede Ferenc szerint viszont pirosat érdemelt ez az eset. Az addig Bede úrként emlegetett sporttárs megítélése azon melegében megváltozott, hirtelen csaknem ezer ellensége lett... A látogatók persze nem azzal voltak elfoglalva, hogy most akkor szeressék a bírót, vagy nem, sokkal inkább azzal, hogy a duplán hátrányban lévő riválist a padlóra küldjék. S mintha csak az emberelőnyös helyzetek kihasználását gyakorolták volna a héten, hamarjában megszerezték második találatukat.

A meccs ezzel gyakorlatilag eldőlt, de volt hátra szűk fél óra, amit a szabályok értelmében le kellett játszani. Nos, sok jót nem mondhatunk el erről a periódusról, hacsak azt nem, hogy miközben a Vasas okosan és taktikusan futballozott, addig a REAC nem zuhant össze, sőt reménytelennek tetsző helyzete ellenére becsülettel támadgatott. Még Jenő barátunk sem adta fel, mindenkit arra buzdított, hogy biztassa a sárga-kékeket.

Az őszinte lelkesedésnek meg is lett az eredménye, Torma Gábor révén szépített a házigazda. Majd esett még egy gól a végén, ám azt nem a REAC, hanem a Vasas szerezte, így az egy három mellett a XIII. kerületi együttes teljesen megérdemelt győzelmét könyvelhettük el. Na meg azt, hogy maga a mérkőzés nem volt kitűnő, de legalább az időjárásra nem lehetett panasz. A magyar futball borús helyzetében ez is valami...