Remekelt a Loki kapusa
Egy, aki mindent visz?
Bizony, ez lehet a Debrecen futballcsapata, amelynek jó esélye van, hogy zsinórban harmadszor is bajnok lesz, s emellett elhódítsa a Magyar Kupát. A vendégcsapat keretének erősségét jelzi, hogy Miroslav Beránek az elődöntő első mérkőzésén bizalmat szavazott az eddig mellőzött Csernyánszki Norbertnek, Jimmy Jones Tchanának, azaz némi meglepetésre kimaradt Ibrahim Sidibe. Persze óvatosan mondanánk, hogy tartalékos volt a Loki, még akkor is, ha legveszélyesebb játékosa ezúttal csak a kispadon kezdett.
A hazaiak legutóbb 1981-ben jutottak be a kupa döntőjébe, és Szegeden vereséget szenvedtek a Vasastól, így hát Csank János játékosai úgy léptek pályára, hogy 26 év után megismételhetik akkori bravúrjukat. Mindkét csapat alaposan megszervezte védekezését, és korán kiderült, a mérkőzést döntően befolyásolhatja a két irányító, Foxi Kethevoama és Dzsudzsák Balázs játéka. Az idei kupasorozatban a diósgyőri Simon Attila nyolc gólnál tart, így benne is joggal bízhattak a hazai szurkolók. Eleinte a diósgyőriek légiósa volt aktívabb, így több élet volt a hazaiak futballjában, és látszott, a Diósgyőr Haman Sadjo révén a bal oldali vonal mellett próbál a vendégvédők vonala mögé kerülni.
A küzdelmes félidő legforróbb pillanata Katona Attila érvénytelenített fejes gólja volt, és bár a közönség hevesen tüntetett a játékvezető ellen, a bírónak volt igaza.
A második félidőben újból kiderült, manapság a diósgyőri stadionban van a legjobb futballhangulat Magyarországon. Igaz, ahhoz, hogy a DVTK hívei kiereszthessék a hangjukat, az is kellett, hogy a házigazdák alaposan felpörgessék az iramot: a széleken vezetett akciókkal vagy a mélységből a Loki védelme mögé beívelt labdákkal egyaránt zavarba hozták az ellenfelüket, időnként hosszú percekig kapuja elé szorítva.
A magyar átlaghoz képest jó játék, az alázatos futball nem hozott eredményt, ez kizárólag a helyzetkihasználáson múlt. Hiába adódtak nagyobbnál nagyobb ziccerek, a DVTK képtelen volt bevenni a parádésan védő Csernyánszki Norbert kapuját.
Utóbb csereként beállt Sándor Tamás és Ibrahim Sidibe (magyar szinten ragyogó helyzetben van az az edző, aki a kispadon „jegelhet” két ilyen tudású futballistát), és a légiós egyetlen helyzetét könyörtelenül gólra váltotta, a DVSC így hatalmas lépést tett a finálé felé.
A látottak alapján joggal vetődhet fel az emberben, hogy igazságtalan játék a futball, hiszen a DVTK jobban játszott, mint ellenfele, ötletesebb, kreatívabb volt, azonban a gólt a Debrecen szerezte – márpedig ebben a játékban csak ez számít.
Jó: Katona, Douva, Sadjo, ill. Csernyánszki, Vukmir, Leandro, Sidibe
