Kaposvári jelszó: jobbra át!

„Akármi lehet, de szerintem megint nyerünk” – foglalta öszsze egy mondatban a mérkőzésre vonatkozó jóslatát az egyik kaposvári szurkoló, aki negyedmagával a szikrázó napsütésben a stadion felé ballagott egy órával a találkozó előtt. Igaz, ami igaz, ha csak a statisztikát és a pillanatnyi formát nézzük, országos egyes lett volna a meccs: a Rákóczi a tavaszszal hazai pályán még hibátlanul állt, veszített itt a Vác, a Tatabánya és az MTK is, ráadásul Prukner László együttese még gólt sem kapott ezeken a mérkőzéseken, viszont rúgott nyolcat. A Győr ellenben rossz passzban érkezett: a múlt heti stadionavatón 2–0-ra kapott ki a Vasastól, legutóbb a Sopront tudta megverni, még a 20. fordulóban.

A kezdés előtt ajándékkal köszöntötték a hazaiak játékosát, Szakály Pétert, aki ötvenedik NB I-es meccsét játszotta, noha még csak 20 éves a Rákóczi saját nevelésű középpályása. Ekkor még tapsolt a lelátón helyet foglaló és a napfényt élvező nézősereg, ám nem egészen hatvan másodperc múlva már bosszankodott: Müller Zsolt passzát Varga Róbert lőtte a szunyókáló hazai védők között jobbal a bal alsó sarokba, megadva a találkozó alaphangját. A kaposváriak tartalékos védelmének – eltiltás miatt Mező Tamást és Zahorecz Krisztiánt Ribi István és Grúz Tamás helyettesítette – zavarodottsága az első percekben az egész csapatra átragadt, pontatlanul és szétesően focizott a Rákóczi. Az első negyedóra végére aztán összekapták magukat a kaposváriak, irányították a játékot, míg a vendégek kontrákra spekuláltak. Ennek ellenére alig akadt gólhelyzet, a hazaiak legnagyobb problémája az volt, hogy féloldalas lett a futballjuk, szinte minden akciót a bal szélen vezettek, így a győriek hamar és könnyen kifigyelték a passzokat, lefülelték az átadásokat, mielőtt még a brazil csatárhoz, Alveshez egyáltalán eljutott volna a labda. Nem volt meglepő, hogy az egyetlen helyzetükből gólt elérő vendégek előnnyel mehettek a szünetre.

Azt, hogy féloldalas a csapata, Prukner László, is észrevette, s a második félidőre Kovácsevics Róbertet a középpálya jobb oldalára vezényelte, Ribi István pedig visszament a védősorba. Nem sokáig volt veszélyben a Kaposvár tavaszi győzelmi szériája, mert a fordulás után felpörgött a hazai együttes. Ez a játékrész gyors góllal indult, Oláh Lóránt szinte a kezdés utáni pillanatokban talált be, s a csatárnak olyanynyira megjött a lövőkedve, hogy az 51. percben még egyszer beköszönt, ezúttal a jobb felső sarkot kipókhálózva. A két gól után felélénkült a mérkőzés, a Kaposvár sorra vezette akcióit a megzavarodott győriek ellen, és ekkor úgy tűnt, nagyobb vereségbe is beleszaladhat az ETO. A vendégek képtelenek voltak ritmust váltani, ezért arra sem volt esélyük, hogy gólhelyzetet alakítsanak ki az egyre magabiztosabban játszó Kaposvár ellen. Aztán a 81. percben óriási esély hullott az ETO ölébe, amikor Ribi Istvánt kemény és szabálytalan belépője után Bede Ferenc játékvezető kissé szigorúan kiállította. Ám a látogatók erejéből nem futotta többre, emberelőnyük ellenére sem jelentettek veszélyt Milinte Árpád kapujára. A Kaposvár a közepes első negyvenöt percet követően remek második félidőt produkált, és megérdemelten nyerte meg sorozatban immár negyedik hazai mérkőzését a tavasszal.