Üzleti (mellé)fogás

Aki izgalmas mérkőzést, kiélezett küzdelmet várt – annak csalódnia kellett.

Aki az első találkozó végeredménye alapján úgy kalkulált a hűtőbe pakolt sörök számával, hogy akár még a túlórázás sincs kizárva – annak szintén csalódnia kellett…
A Manchester United ugyanis a BL-negyeddöntő visszavágóján nem egyszerűen 7–1-re legyőzte, hanem tönkrezúzta az AS Roma együttesét. Az első mérkőzésen szerzett 2–1-es római előny szélsebesen tovaszállt, Sir Alex Ferguson tanítványai nem csupán az első félidőben, de már az első negyedóra végén eldöntötték a továbbjutás kérdését.

A hátralévő hetvenöt perc pedig – bármilyen hihetetlen is – már a kutyát sem érdekelte.

Ha nem tévedek, az lenne a cél, hogy a mérkőzés közvetítését minél többen nézzék, ugyanis csak akkor van értelme a pálya szélére kihelyezett reklámtábláknak, a játékosok mezére aggatott feliratoknak, és persze a sokakat idegesítő kisfilmeknek. A reklámszakember leegyszerűsíti a dolgot: ha nem látom, nem veszem meg…
Márpedig a kedd esti összecsapáson minél több gól esett, annál kevesebben érdeklődtek a párharc iránt.

Persze a manchesteri érzelmű szurkolók ezt aligha bánják, az olaszok már kevésbé érdeklődtek, 0–5-nél a rómaiak a lelátón mindennel foglalkoztak, csak a pályán zajló eseményekkel nem. A televízió előtt ülő semleges néző pedig már a szünetben elkapcsolt csalódottságában, kilépve a potenciális vásárló szerepéből.

A hirdetők, de az izgalmakra vágyódók szemszögéből is lehet, Sir Alexnek az lett volna a legjobb húzása – még mielőtt érdektelenségbe fullad a meccs –, hogy cserél, megzavarja remekül teljesítő labdarúgóit, új takikai elemeket gyakoroltat övéivel – vagy már jóval a lefújás előtt, minden mindegy alapon emberelőnyhöz juttatja ellenfelét, amolyan korai esélykiegyenlítésként.
De nem tette…
Joggal kérdezhetjük: hát nem értenek ezek az üzlethez?