Tizenhat perc. Ennyi idő alatt eldőlt a csata. Ennyi kellett az A-csoportos Norvégiának ahhoz, hogy berámoljon öt gólt a magyar válogatott kapujába. Sokkoló volt…
Sokkoló, de felettébb tanulságos. Élesen rávilágított arra, hogy ezen a szinten egész egyszerűen nem szabad enynyit hibázni, mert azt kíméletlenül kihasználja a rivális. Végzetes a rossz csere (mint a negyedik perc elején, az első gólnál), a rossz helyezkedés (második, harmadik találat), az emberelőnyben elveszített korong (negyedik gól). Szegény Szuper Leventének sem ment ekkor, így nyugodtan mondhatjuk: az első harmadban a teljes csapat csődöt mondott.
Hogy mi hangzott el az öltözőben Pat Cortina szájából, csak sejtjük. Sejthettük például abból, amit a folytatásban a jégen láttunk. Összekapta magát a társaság, „új mecscset” kezdett, felnőtt ellenfeléhez, s megnyerte a második etapot. A gólt az első percben a bulit megnyerő Ocskay Gábor passzából az egyre figyelemreméltóbb produkcióval előrukkoló Kovács Csaba lőtte kapásból – a csodálatos miskolci jégcsarnokot megtöltő szurkolósereg úgy ünnepelt, mintha vezetést szerzett volna a csapat. A ljubljanai divízió 1-es vb vasárnapi rajtja előtt (első meccs Litvánia ellen) felettébb biztató, hogy a mély gödörből képes volt talpra állni az együttes, hogy a második menet második felében az elitmezőnyhöz joggal tartozó északi riválisa fölé nőtt (Ladányi Balázs a vasat találta telibe, majd egy másik csodás támadás után Kovács Csaba lőtt kis híján a kapuba), hogy Szuper Levente öt kapott gól után sem esett öszsze, s a későbbiekben bizonyította a tehetségét. Erre már lehet építeni!
Mint ahogy a harmadik harmadra is, amelyben továbbra sem látszott a jégen, melyik az A-csoportos és melyik a másodvonalbeli együttes. Igaz ugyan, hogy a norvégok gyorsabbak, mindazonáltal jó helyezkedéssel, akarattal ellensúlyozta ezt csapatunk. A vendégek cserekapusának nagy bravúrokra volt szüksége, hogy megőrizze kapuját a góltól, az igen aktív Palkovics Krisztián például többször is tesztelte remek reflexeit. A lövések nem mentek be (bezzeg Mathis Olimb belőtte a hatodikat…) – sebaj, majd a szlovén fővárosban, csak hogy optimisták legyünk. Ahhoz persze, hogy valóban teljesüljenek a ljubljanai álmok (reális: dobogó – vérmes: feljutás), olyan hibákat, amelyeket az első harmadban elkövettek az urak, nem szabad az elkövetkezendő mérkőzéseken megismételnünk. Ismerve őket biztosak lehetünk abban, hogy ezzel ők is tisztában vannak, s hogy a vb-rajtig ezerszer átbeszélik egymás közt a hibákat, szóban és az edzéseken is mindent megtesznek azok kijavításáért. Szóval 1–6 ide vagy oda, lesz ez még jobb is!
