A kapitány történelmi gólja

Sajátos motivációs stratégiá val álltak elő a Liverpool újdonsült amerikai tulajdonosai a PSV elleni BL-negyeddöntő első felvonása előtt. George Gillett és Tom Hicks megszellőztette a brit újságokban, hogy nyáron 40 millió fontot (15 milliárd forintot) biztosítanak Rafa Benítez menedzsernek arra, hogy még acélosabbá tegye az így sem gyenge keretet.

A sajtó természetesen már meg is nevezte a ’Pool kiszemeltjeit. A Daily Mail bombaként robbantotta, hogy a csatársorba Dirk Kuyt, Craig Bellamy és a hétvégén az Arsenal ellen triplázó Peter Crouch mellé (vagy helyükre?) igazi ászok érkezhetnek a kameruni Samuel Eto’o (Barcelona), a spanyol David Villa (Valencia) és az angol válogatott Darren Bent (Charlton) személyében, míg a Daily Mirror szerint a Sevilla brazil szélsője, Daniel Alves és a Barcelona portugál karmestere, Deco is célkeresztben van.

Nos, ha mindez megvalósul, joggal reménykedhetnek a „vörösök” táborában, ősztől nem Chelsea–Manchester United versenyfutás lesz a Premier League bajnoki trófeájáért.

Azért emlegetjük a bajnokságot, mert ott idén már elúszott a liverpooli hajó, a Bajnokok Ligájában viszont a Fortuna is fogta Rafa Benítez legénységének a kezét, hiszen a nyolcas mezőnyben a holland PSV ígérkezett a legkönnyebb ellenfélnek.

Nos, a negyeddöntő első mérkőzésének kezdete után viszont úgy tűnt, hogy a – Fehér Csaba és meglepetésre Patrick Kluivert nélkül felálló – hazaiak nem törődnek a papírformával, az első negyedórában ők irányították a játékot. A tizenhatodik perctől aztán a Liverpool átvette a kezdeményezést, Steven Gerrard gólja pedig még a legvérmesebb holland szurkolókat is lehűtötte. Az angolok csapatkapitánya így az első számú európai kupasorozat (BEK, majd BL) legeredményesebb liverpooli játékosa lett, 15 találatával a nyolcvanas évek nagy alakját, Ian Rusht (14 gól) előzte meg a házi örökranglistán.

A Liverpool fölénye a második félidőben újabb találatokban mutatkozott meg. A norvég középpályás, John Arne Riise bombagólja után még a hazai szurkolók is csettintettek, igaz, nem az elégedettség, hanem a csodálat miatt. Peter Crouch fejesénél pedig már csettinteni sem volt erejük, inkább elindultak hazafelé. Így többen már nem is láthatták Fehér Csabát játszani, aki ekkor kapott szerepet.

Hálátlan feladat 0–3-nál, a 67. percben pályára lépni…