A csatárokban bíznak
Ezúttal nem lesznek zavaró körülmények. A pályára lépő játékosoknak csak egymással és a futballal kell szerda este foglalkozniuk. Borítékolható, nem lesz szurkolói rendbontás, és nem árasztják el a pályát füstbombák, illetve görögtüzek. A csoport rangadóját ugyanis zárt kapuk mögött, üresen kongó lelátók előtt rendezik. Akárcsak egy kísértetházban: minden egyes pisszenést lehet majd hallani – a labda pattogásáról már nem is beszélve. Ez így is van rendjén, mégiscsak szerencsés, ha a labda játssza egy mérkőzésen a főszerepet.
A Törökország–Norvégia találkozón sok minden eldőlhet: a norvégok jóvátehetik a bosnyákok elleni szombati botlásukat, a törökök pedig egy esetleges győzelemmel képzeletben már markukban tudhatják a jövő nyári Európa-bajnokságra szóló repülőjegyüket. Akárhogy is nézzük: dagadóban a török félhold, a büszkeségtől legalábbis bizonyosan… Fatih Terim tanítványai négy mérkőzés után is százszázalékos teljesítménynyel vezetik selejtezőcsoportjukat, tizennégy rúgott góljuk mellett mindössze egyet kaptak. Négy találatot pedig a nagy öreg, Hakan Sükür vállalt magára. A 35 éves támadó minden bizonnyal túl van már pályafutása csúcsán, Moldova ellen mégis egymaga talált be négyszer. A csatár 1992 óta alapembere a válogatottnak, és bár az utóbbi időben rengeteg kritika érte (kissé talán öreguras) játékát, a „Boszporusz bikája” jelezte, nem szabad őt leírni. Valószínűleg a norvég védők sem teszik majd. Mint ahogy a törökök hátsó alakzatának tagjai sem vehetik félvállról John Carewet – pedig nincs igazán formában. Bár a hórihorgas vendégtámadó csapata eddigi négy selejtezőjéből három mérkőzésen pályára lépett, s 256 percet játszott, csak egyszer volt eredményes, méghozzá legutóbb, Bosznia-Hercegovina ellen – tizenegyesből. Ha azt nézzük, hogy Hakan Sükür négy meccsen, 346 perc alatt hozta össze a négy gólját, kijelenthetjük, a török jobban érzi a kaput és hatékonyabb ebben a sorozatban. Kár, hogy gólérzékenysége csak egy találkozón érvényesült. Javításra persze mindkettőjüknek lesz alkalmuk, csak azt sajnálhatják: nem lesz, aki megtapsolja őket a lelátón.
