Nem tudnak passzolni!

A ZTE–Újpest mérkőzésen ösz szesen 659 átadást számoltunk össze, ebből 267 volt a pontatlan. Egyszerű matematikai művelettel kiszámolható az is, hogy a passzok 40.5 százalékát elrontották a labdarúgók. Bár a rengeteg objektív tényező miatt (a pálya minősége, a játékosok képzettsége és még sorolhatnánk...) nyilvánvalóan nem lehet összehasonlítani a szombat esti, Barcelona–Real Madrid meccs hasonló adataival egy magyar bajnokit, azért az mégiscsak szembetűnő, hogy míg az el clásicón a passzok 14.8 százalékát hibázták el a futballisták, addig Zalaegerszegen ez a mutató meghaladja a 40 százalékot.

Kedden arra kértük a két csapat vezetőedzőjét, Simon Antalt és Urbányi Istvánt, hogy kommentálja a fölöttébb árulkodó számokat.

A ZTE szakvezetője szerint még véletlenül sem érdemes egy lapon említeni a két meccset.

„Akkor lehetne ezt megtenni, ha a számok mellé ugyanúgy odatennénk a Nou Camp gyepét a zalaegerszegi mellé, a csapatok orvosi stábját, a klubok utánpótlásbázisait, a kiválasztás folyamatát, vagyis a futball összes szegmensét – mondta Simon Antal. – Felesleges kiragadni egy-egy ilyen adatot, mert nem kaphatunk reális értékeket. Azt persze elfogadom, hogy a teljes összehasonlítás esetén is meglenne a különbség, de az nem lenne ennyire eltérő. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a magyar mérkőzések esetében is mások az arányok. Más eredmény jönne ki mondjuk az MTK meccsén, és más a Vácén. A ZTE–Újpest találkozón egyébként is a küzdelem dominált, ebből adódóan volt több a pontatlanság.”

Urbányi István, az Újpest edzője is egyetért abban, hogy ennek az adatnak objektív okai is vannak, ám ő azt mondja, a passzok tekintetében tényleg magas a 40.5 százalékos mutató.

„Sajnos azt kell mondanom, a Nemzeti Sport statisztikája a valóságot mutatja – fogalmazott az Újpest vezetőedzője. – Mivel a felkészülés folyamán hasonló felmérést készítettem a kollégáimmal, nem is lepődtem meg a lapban megjelent adatokon. A hibás passzoknak több oka lehet. Az egyik a technikai hiba, a másik a taktikai, és nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy egyegy elrontott átadás adott esetben a nem megfelelő pszichés állapotból is következhet. Lehet ezen nevetni, de egy éles mérkőzés igenis felfokozott érzelmi állapotot idéz elő a játékosoknál. Ezt hívják stressznek. A játékosok zöme az edzéseken pontosan megcsinálja azokat a feladatokat, amelyeket tétmeccseken elront. Hozzáteszem, a Barcelonában, a Real Madridban vagy éppen a Manchester Unitedben is vannak rossz átadások, lecsúszott beadások. Viszont egy igazán profi játékosról a hiba a következő másodpercben lepereg, és a legközelebbi átadás sikerességét nem befolyásolja negatívan az azt megelőző hiba. Ugyanez viszont nem áll fenn a legtöbb magyar játékosnál. Aki ront, annak a következő passzaira, megoldásaira negatívan hat a korábbi pontatlanság. Edzőként tehát már a felkészülésünk során szembesültem ezzel a problémával, és folyamatosan azon dolgozunk, hogy javítsunk az arányokon. És még egy érdekesség: jómagam a tizenhárom éveseknél is edzősködöm. Azt kell mondanom, hogy labdás koordinációban – tehát a labdalevétel, átadás során – a gyerekek jobbak, mint a felnőtt játékosok. Ugyanakkor nem mentségként, de megjegyzem azt is, a mi pályánkon – ki lehet próbálni – nem olyan könnyű passzolni...”