Nem a Fradi a magyar unikum!

Nem csodáljuk, hogy a lila-fehérek rabjaként nemrégiben kikosarazták a Ferencváros elnökét, Dámosy Zsoltot. Szépen kérem önöket, még véletlenül se vonják le azt a következtetést, hogy bármi bajunk lenne a Ferencvárossal – reagált Zwack Sándor. – A történet lényege egyébként annyi: Dámosy Zsolt megkeresett minket, együtt megebédeltünk, jót beszélgettünk a fociról, aztán később visszahívtuk a Ferencváros elnökét, és udvariasan, érdeklődését megköszönve nemet mondtunk az ajánlatára. Ennyire rossz üzlet lenne a Fradi? Nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy manapság már nagyon meggondolja az ember, hová fektet be. Az angol futballba érdemes beszállni, ott még sok pénz forog, ráadásul átlagban negyven-negyvenötezer néző előtt vívják a meccseket. Az olasz labdarúgás a maga botrányaival már nem ennyire vonzó, és sajnos azt is hozzá kell tennem, hogy a magyar sem. Bezzeg a vízilabda! Kifejezetten büszkék vagyunk arra, hogy a pólósokkal immár tizenöt éve tart a jó kapcsolatunk. Megjegyzem, a vízilabda kivételt képez: számtalan szponzorációs kérés érkezik hozzánk, fájdalom, mivel nem vágnak a cég profiljába, ezeket kénytelenek vagyunk egytől egyig visszautasítani. A közelmúltban például Talmácsi Gábor csapata keresett meg bennünket, már azon morfondíroztam, milyen jól nézne ki az unicumospalackot idéző sisakja, de végül ez esetben sem született megállapodás. A vízilabdázókra visszatérve: őket nem csupán azért lehet támogatni, mert valóban hungarikumnak számítanak, hanem azért is, mert a nyerő csapatot egytől egyig intelligens emberek alkotják. Kásás Tamás havi egymásfél millió forintot kereshet, ami nem kevés, ám cserébe le is tesz valamit az asztalra. A magyar fociban is hallani ugyanekkora fizetésekről, kár, hogy nem párosulnak megfelelő teljesítménnyel… Kizárható, hogy valaha is szorosabb kapcsolatba kerülnek a honi labdarúgással? Édesapámmal mindig arról ábrándozunk, milyen jó lenne, ha egy klub állandó szereplője lehetne a Bajnokok Ligájának, vagy a válogatott kijutna az Európa-, esetleg a világbajnokságra. Talán ha ez az álmunk megvalósulna, tárgyalhatnánk. Aki az olasz futballon nevelkedett, hogyan látja a magyar focit?

Négyéves korom óta járok a

Fiorentina mérkőzéseire, és abban

a szerencsés helyzetben voltam,

hogy a helyi bálványok mellett – többek között – Michel Platinit, Diego Maradonát, Zinedine Zidane-t, Ronaldót és Francesco Tottit is láttam élőben játszani. Ez életre szóló élmény, nehéz felülmúlni. Ugyanakkor

nem lehetetlen, hogy ha a magyar válogatottnak drukkolhatnék az Európa-bajnokságon vagy a világbajnokságon, az Maradonáék látványát is lekörözné. Meglehet, sokan megmosolyognak,

ám én hiszek ebben. Várszegi Gábor agárdi akadémiája és persze a többi hasonló kezdeményezés esélyt ad a szebb

jövőre, azonban időre és türelemre van szükség ahhoz, hogy ez eredményt hozzon.

Évekkel ezelőtt cikkeztek arról, hogy Zwack

Péter megvenné a Fiorentinát. Volt ennek

alapja?

– Apu több egyszerű szurkolónál, alighanem úgy jellemzem a legjobban, ha Fiorentina-mániásnak aposztrofálom. Csak

azért képes Firenzébe utazni, hogy a helyszínen szoríthasson kedvenceinek. Évtizedeken át élt a városban, köztudomású volt róla, hogy imádja a gárdát, és ez

az olasz újságírók érdeklődését is felkeltette. Egyszer megkérdezték, ha lenne elegendő pénze, megvásárolná-e a klubot, mire azt felelte: ha lenne, akkor igen. A másnapi szám már azt kürtölte világgá, hogy Zwack Péter

a Fiorentinára pályázik. Szóval a lehetőség felvetődött, de realitása nem volt az ügyletnek.

Hallottuk, gyerekkori vágya, hogy ön vegye meg az együttest. Ha már a papának nem sikerült…

Más srác pilóta vagy világbajnoki finálét eldöntő focista akart lenni, én a Fiorentina tulajdonosa. Úgy tűnik azonban, ez megmarad

álomnak. Habár kicsiben teljesülhet. Hozzám hasonlóan „beteg”, azaz Fiorentina-őrült

barátommal hamarosan megalapítjuk az anyaegyesület hivatalos magyar szurkolói klubját, a Viola Club Budapestet. A lényege:

egyrészt minden vasárnap a cimborám pizzériájában lesz meccsnézés, másrészt a tagsági kártyáknak, valamint a kiváló firenzei kapcsolatnak köszönhetően könnyebben lehet

majd belépőhöz jutni.

Jól tudjuk, hogy a hagyományoknak megfelelően a vasárnapi ebédet a mai napig édesapjáéknál költik el?

Pontos az információjuk. Legfeljebb azzal egészíteném ki, hogy a délután fénypontja, amikor apuval leülünk a tévé elé – már ha nem repült ki Firenzébe –, és megtekintjük a Fiorentina soros bajnokiját.

Hát ez az: ezután hol nézi majd a találkozókat, a szülőknél vagy a klub törzshelyén?