Most nem volt parádé

Tisza Tibor be akarta adni a labdát, amely egy göröngyön megpattant, vagy valami más jöhetett közbe, ugyanis legalább ötven méter magasra repült, s közben arra gondoltunk: az egész első félidőt a technikai hibák, s a rossz passzok, a céltalanul előre-, sok esetben az oldalvonalon kívülre ívelt labdák jellemezték.

Márpedig Tisza Tibor a pályán lévők közül az egyik legképzettebb, a jövő nagy ígérete, s jogos lehetett a szurkolók aggodalma. Ha ő ilyen borzalmasan rúg a labdába, mit várjunk a többiektől.

Amíg ezt végiggondoltuk, a labda lepattant néhányszor labdafogó hálón vagy a nézőtéren landolt.

S mivel a válogatott karmestere, Sándor György sem villogott, a szervezetten, fegyelmezetten védekező REAC különösebb gond nélkül őrizte a számára láthatóan ragyogó, gól nélküli eredményt. A lilafehérek ugyan próbáltak küzdeni, ám a fantázia teljesen hiányzott az akcióikból. Nem csoda, hogy idővel egyre türelmetlenebbé vált a publikum – a sokadik bosszantóan rossz passz kikezdi a nézők idegeit... Aztán „egyenlített” a REAC: Kovács Balázs a jobb szélen a védőktől nem zavartatva kitűnő pozícióban nézhetett fel, látta, hol érkeznek a többiek, majd messze a kapu mögé, az újpesti táborba ívelt. (A meccs előtt a hazaiak az új szponzor, a DHL ajándéklabdáit rugdosták a nézőtérre, a rákospalotai futballista talán innen kapta az ötletet.) Alacsony színvonal, kevés futball: ez volt az első félidő.

Mind a két edző cserékkel próbálta frissíteni csapatát, és a szünet után valóban élénkebb, élvezetesebb lett a meccs, igaz, az első játékrészt nem volt nehéz felülmúlni. Aztán Kisznyér Ádám ziccerbe került, ám mint ezen a délutánon minden esetben, Illyés Dániel védeni tudott. Az Újpest beszorította ellenfelét, mezőnyfölényt harcolt ki, többet birtokolta a labdát, de a támadójátéka továbbra is minden elképzelést nélkülözött, így egyre többet és többet bosszankodtak a nézők.

És mit tesz a rutin? Erős Károly volt az egyetlen, akinek eszébe jutott, a szakadatlanul zuhogó esőben érdemes harminc méterről is kapura lőni. A vizes füvön megpattanó labda nem kis nehézséget okozott a REAC kapusának. Nagy üdvrivalgás közepette lépett pályára Kovács Zoltán, ám az áhított gólt ő sem tudta megszerezni.

Az utolsó percekre teljesen beszorult a gólszerzést egyáltalán nem erőltető rákospalotai együttes, de ezúttal semmi sem sikerült a lila-fehéreknek, így a szomszéd várak csatáján meglepetésre döntetlen született. Mutatott játékáért az Újpest nem érdemelt három pontot, a REAC viszont fegyelmezett, szervezett, koncentrált védekezésével megérdemelten jutott egyhez.