Dunaferr: a tudatosság diadala

A hazaiak sikerének értékelésekor nem szabad megfeledkezni arról, hogy Imre Vilmos edző irányításával esztendők óta céltudatos, az alapoktól kezdve jól felépített, az utánpótlással is törődő szakmai munka folyik Újvárosban. Ennek révén szeretne kitörni a csapat a skatulyából, hogy az utóbbi években „örök bajnoki harmadiknak” könyvelték el.

A tízgólos siker a Szeged ellen mégis meglepetés volt, hiszen a bajnoki aranyra pályázó Pick klasszisok sorát vonultatta fel. Semmit sem von le a dunaújvárosiak érdeméből, hogy vetélytársuk meglehetősen szétesően, kevés motivációval játszott, hiszen annyit teljesített, amennyit a Dunaferr engedélyezett neki.

Jó iramú volt a meccs, hiszen mindkét együttes 58 támadást vezetett, amelyeknek több mint felét góllal zárta a Dunaferr, míg a Szeged alig több mint harmadát.

Az elsöprő Dunaferr-siker magyarázatához tartozik, hogy a a Pick majdnem háromszor anynyi technikai hibát követett el, mint az Újváros, és kapusteljesítménye is szerény volt.

Imre Vilmos három jobbkezes belső játékossal felálló, vagyis szokatlan taktikai variációkra is képes gárdájának lélektanilag is sikerült felülmúlnia esélyesebb ellenfelét. Alighanem az volt a legfontosabb, hogy a Dunaferr elhitte, meg tudja verni a Szegedet.

A Nenad Puljezevics kapus elleni pszichés csatákra külön is összpontosítottak Császár Gáborék, akik a szegedi vereségből okulva minden akció befejezésére nagyon odafigyeltek, és a szélekről is meglepték a kapust.

Védekezésben a visszarendeződésük szervezettebb volt mint a Szegedé, amely pontatlanul támadott, majd védekezésben gyakran kiszolgáltatott helyzetbe hozta Puljezevicset. A szegedi belső játékosok közül csak Ilyés Ferencnek akadtak felvillanásai, a szélsők kimondottan sokat rontottak.

---- A ---- &