Későn jött az ötödik győzelem

Az oroszok ellen vasárnap játszott mannheimi csatában újabb sérüléseket szedtek össze játékosaink, akikről a vb idején szinte folyamatosan egészségügyi jelentéseket kellett adni. A súlyosabb sérülések persze nem gyógyultak meg a keddi, hamburgi találkozóig, ezért úgymond összedrótozottan vállalta a játékot Nagy László (vérömleny keletkezett a combjában), Díaz Ivo (térdsérülés), Iváncsik Gergő (combhúzódás), Puljezevics Nenad (deréksérülés). Nem is nevezhette a kapitány Iváncsik Tamást, akinek az orrát törték össze az oroszok.

A szlovénokkal néhány nappal a vb előtt két tesztmérkőzést játszottak a mieink Szombathelyen (mindkettőt megnyerték, de csak az egyik volt hivatalos találkozó), ám akkor délnyugati szomszédaink nem a teljes együttesükkel szerepeltek. Németországban nekik is az volt a legfőbb céljuk, hogy bejussanak a hét közé, vagyis részt vehessenek a jövő májusi olimpiai selejtezőkön.

Az impozáns hamburgi Color Line Arena nézőterén alig maradtak üres székek, pedig a magyarok attól tartottak, a kilencedik helyért zajló, délután háromkor kezdődő csatára senki sem lesz kíváncsi. Ehhez képest a 16 ezres csarnokban legalább 12 ezren voltak.

A jobbátlövő posztján Mocsai Tamás lendületesen kezdett, és amikor fáradni látszott, Nagy László állt be a helyére, aki Nagy Kornéllal együtt lépett pályára. A fiatal dunaújvárosi irányító-átlövőt csak rövid ideig hagyta pályán a kapitány. A lábát fájlaló Díaz is beállt, Császár Gábor pedig olykor irányított, máskor a balátlövő helyén próbálkozott. A szlovénok legjobbja, Siarhei Rutenka eleinte csak a kispadról figyelte a mérkőzést.

A közepes iramú találkozón csak egy-két góllal vezettek a magyarok, aztán kissé kiengedtek, és Miladin Kozlina góljai után hátrányba kerültek. Több helyzet maradt ki mindkét oldalon, majd Fazekas Nándor bravúrjai és néhány blokkolás után újra a mieink kezében volt az irányítás.

Lendületesebb, okosabb játékának köszönhetően együttesünk 25–22-re elhúzott, ráadásul Császár is belőtte a büntetőket, a belső posztokon pedig volt élet, mozgás, akarat a magyar csapatban. A védekezési hibák miatt mégis elmarasztalást érdemeltek legjobbjaink, akiknek az volt a szerencséjük, hogy Fazekasnak nagyon nehezen tudtak gólt lőni a szlovénok. Tombor Csaba és Díaz találataira rendre érkeztek a válaszok, és észre lehetett venni, hogy a szlovénokat immár Rutenka fogta össze.

Ilyés Ferenc labdaeladása után (30–30) kezdődött el a hajrá, amelyben Puljezevicset küldte a kapuba a kapitány. A szegedi játékos két védéssel mutatkozott be, de társai támadásban nem bírtak a magas fallal. Csak Díaz, valamint Gál önfeláldozó játékának köszönhetően maradt szoros az állás.

Az utolsó másfél perc 33–32-es magyar vezetésnél kezdődött, s Szlovénia időt kért, majd elrontotta támadását. Díaz viszont betalált, s erre már csak egy válasz érkezett. A magyarok négy másodperccel a vége előtt időt kértek, de ennek már nem volt jelentősége. Magyarország megnyert csatával búcsúzott a vb-től.

Ez volt a mieink ötödik győzelme a világbajnokságon, amelynek elején négyszer nyertek, majd sorozatban háromszor vesztettek.

Mestermérleg
Skaliczki László, a magyarok szövetségi kapitánya: - Kiélezett mérkőzést vívtunk a szlovénokkal, akikkel felkészülésünk hajrájában is találkoztunk. Akkor egyikünk sem gondolta, hogy a kilencedik helyért mérkőzünk majd, mindketten a negyeddöntőbe szerettünk volna jutni. Időnként jó játékkal, dinamikusan kézilabdázva vertük meg Szlovéniát.
Kasim Kamenica, a szlovénok szövetségi kapitánya: - Mindkét gárdának rendkívül nehéz volt összeszednie magát, hiszen nagy csalódás volt mind a magyaroknak, mind nekünk, hogy csak az ötödik helyen végeztünk a középdöntőben. Ezúttal ellenfelünk játszott karakteresebben, de a szép játék elmaradt. Balszerencsésen veszítettük el a végjátékot.