Hazai pályán portugál fölény

A korai időpont ellenére (az első motoros 7 óra 20 perckor gurult le a rajtdobogóról Lisszabon kulturális központjában) körös-körül emberek ácsorogtak. Síppal, dobbal – vagy ami éppen a kezükbe akadt – biztatták a versenyzőket, akik hosszú útra vállalkoztak, 7915 kilométert tesznek meg 16 nap alatt.

Jó esetben. Mert bizony már az első napon is akadtak olyanok, akiknek gondot okozott a 117 kilométeres szelektív szakasz teljesítése Lisszabon és Portimao között – azok a szerencsések, akik elérték a tengerparton kijelölt szervizparkot, sajnálkozva mesélték, milyen sok vetélytársukat (elsősorban motorosokat) látták az út szélén vesztegelni.

Mert bizony a Dakar-rali nyitó szakasza nem volt éppen könnyű délelőtti séta, még a nagymenők számára sem.

Megint megvillantak az oroszlánkarmok

Nem véletlen, hogy két portugál versenyző, Ruben Faria és Carlos Sousa örülhetett a végén. Faria már tavaly is megvillantotta oroszlánkarmait – akkor a második hely jutott neki. Most ezt is sikerült megfejelnie. S hogy minek köszönhetően? Elsősorban annak, hogy nagyon gyors, másodszor annak, hogy habár a terepraliban nem ismert az útvonal, ő portugálként biztosan versenyzett már ezeken a pályákon, harmadszor pedig azért, mert 450-es Yamahája legalább 30 kilóval könnyebb, mint a gyári pilóták gépei, amelyek viszont erejüknek köszönhetően a sivatagban valószínűleg jóval gyorsabbak lesznek.

A favoritok közül ezen napon a spanyol Isidre Esteve Pujol volt a legeredményesebb (harmadikként ért célba), s lehetett volna még jobb is az időeredménye, ha kétszáz méterrel a cél előtt nem áll meg a motorja. Később sem tudta megmondani, mi történhetett, a lényeg az, hogy hiába indítgatta a gépet, az meg sem moccant. Ráadásul a tévékamerák kereszttüzében, úgyhogy Esteve vérnyomása már az egekben járt, mire a KTM több mint egy perc elteltével nagy nehezen beindult. Nála egy kicsit rosszabbul járt csapattársa, David Casteu – ő a jobb nadrágszárából és a jobb combjából áldozott fel „egy darabot” az első szakasz oltárán.

Történt ugyanis, hogy a fordított rajtsorrend miatt (a motorosoknál a magasabb rajtszámú pilóták indultak először) rengeteget kellett előznie, amit a szűk utak nem könnyítettek meg. Casteu azonban sietett, és mivel előtte éppen keresztben állt valaki, ütköztek. A végkifejlet már ismert.

A Volkswagenek taroltak a nyitó napon

Az autósoknál Carlos Sousa maximálisan kihasználta a hazai pálya előnyeit. Úgy száguldott privát Touaregjével, mintha ezer ördög üldözné, a végén két és fél percet (!) vert a másodikként érkező Giniel de Villiers-re.

Azt azért ő is elismeri, hogy autója nem teljesen privát – a tavalyi gyári autó.

A nem titkoltan a végső sikerre pályázó Volkswagen-alakulat amúgy tökéletesen elégedett lehet: az első öt helyen öt Touareg ért célba – a két ralivilágbajnok, Ari Vatanen és Carlos Sainz azonos időeredménnyel. Viccelődött is a Dakarra az idén visszatérő finn pilóta: „Kicsit csalódott vagyok, hogy éppen olyan lassan vezetek, mint Carlos Sainz. Tudja, ő nemrégiben visszavonult ralipilóta.”

A csapatfőnökök még esküsznek sainzra

No igen, csak éppen az egyik legjobb, és ezzel Vatanen is tisztában van, ezért is volt annyira büszke az azonos eredményre. A rali-világbajnoki csapatok vezetőinek nagy része még ma is a fél karját adná, ha Sainzcal dolgozhatna, ő viszont – úgy tűnik – kezd visszavonhatatlanul beleszeretni a terepralizásba. Nem csoda, hiszen itt is terem neki babér, pedig csak a második évét kezdi a sivatagban, miközben a mezőny nagy része már évek óta autózik a Szaharában.

Az utóbbi időben egyeduralkodó Mitsubishi-alakulat tagjainak legjobb helyezése a hetedik volt ezen a napon, Nani Roma révén, aki bár motorral nyert már Dakart, autóval nincs annyi tapasztalata, mint a csapattársainak. Ráadásul ő is majdnem öt perccel maradt el a győztes mögött, és ezt Dominique Serieys csapatfőnök intő jelnek tekintette. (A címvédő Luc Alphand-nak meg kellett elégednie a 17. pozícióval.)

Tény, nem árt észnél lenni, főleg, ha a Rózsaszín-tó partján ismét pezsgőzni akarnak a háromgyémántosok. ---- A ---- &