„Ezt az önző embert kitiltatom a pályáról!”

– Csütörtök délelőtt újra az Üllői úti székházban jártak a játékosok. Mi történt a velük folytatott megbeszélésen?
– Újra elmondtam nekik, hogy nincs pénz. Három játékos nem fogadta el a feltételeket. Ehhez hozzátettem, hogy a helyzetet köszönjék meg Hrutka Jánosnak.

– Nem érzi ezt túlzásnak?
– Optimális üzleti tervet dolgoztunk ki, és állítom, ezzel sikerült volna átvészelnünk ezt a válságot. Sikerült volna, ha nincs egy önző ember, aki egyszerűen beleköpött a levesünkbe.

– Hrutka János azt állítja, hogy önnek a játékosokkal sem sikerült megállapodnia.
– Kikérem magamnak mindazt a rágalmat, amit Hrutka János az elmúlt napokban rám zúdított. Honnan veszi a bátorságot, hogy hazugnak nevezzen, hogy egyáltalán megkérdőjelezze mindazt, amit én állítok?! Hát ki ő?! Egy közepesen tehetséges futballista, aki száz, sőt ezer bőrt lenyúzott már a Ferencvárosról, egészen pontosan százhatmillió-kilencszáznyolcvanhétezer-hétszázhatvanhárom forintot. Ő ennyi pénzt vett fel a Fradi pénztárából.

– És? Ez volt a dolga: játékosként a neki ígért pénzért játszott, később üzleteket kötött, szponzorokat szerzett, pénzt hozott és vitt.
– Bizony isten mondom, most már az utolsó fillérig ellenőrzöm, milyen hasznot hozott valójában a klubnak ez az önző ember. Eddig még senki sem kérdezte meg tőle, nem érzi-e felelősnek magát a Ferencváros válságáért, a csődhelyzetért. Hrutka János és üzlettársai foglalkoztak a Fradi szponzoraival és a marketingügyekkel. Márpedig, aki egy vállalaton belül ilyen fontos területen dolgozik, igenis felelős a kialakult helyzetért. Önkritika helyett ő számlákat mutogat és a szerződésére hivatkozik. Ehhez kell csak arcátlanság. Ha a játékosok többsége, a hitelezőink nagy része belement az alkuba, elfogadta a feltételeinket, miért épp egy volt fradista viszi csődbe a klubot? Hogyan tud a tükörbe nézni?

– Hrutka János azt állítja, hogy a Fradinál nincs konzorcium. Erről mi a véleménye?
– Nem tűröm tovább a rágalmazásait, és azt üzenem neki: ne örüljön még, nincs vége a harcnak. Hogy ő kinek az előretolt embere, és mit miért csinál, arra egyelőre csak tippjeim vannak. Az most már egyértelmű mindenki előtt, hogy nem a Ferencváros érdekeit képviseli. Nekem viszont kötelességem eszerint cselekednem. Éppen ezért, ha valami csoda folytán a Huszti Szabolcs eladásából származó pénzünkhöz jutnánk, én azt sem oszthatnám ki felelőtlen módon sem Hrutka Jánosnak, sem másnak. A konzorcium pedig igenis létezik.

– Az orosz üzletember, Borisz Abramovics is pénzt áldozhatna a Ferencvárosra…
– Tudom. Néhány hónapja Pellady Péter közölte, hogy adott esetben Borisz Abramovicsot érdekelné az FTC.

– Hogyan tovább?
– Megpróbálom elérni, hogy a konzorcium tagjai változtassák meg a véleményüket, engedjék, hogy az ügyvédi letétbe helyezett százhúszmillió forintból megkezdjük a játékosok és a hitelezők kifizetését. Ha nem sikerül, akkor valóban vége. Tudom, hogy Hrutka János csütörtök estére végül részben megváltoztatta álláspontját, de négy hónap türelmi időt kell adnia nekünk. Ha ezt nem teszi meg, akkor álljon oda Rudas Ferenc, idősebb Albert Flórián és a többi legenda elé, aztán mondja a szemükbe: a százhét éves klub miattam ment csődbe és került a BLSZ négybe. De kerüljön bárhová a Fradi, én nem fizetek többet senkinek, aki miatt ide jutottunk. És esküszöm, hogy játszszunk bármelyik osztályban, ezt az önző embert kitiltatom a Fradi-pályáról! ---- L ---- L