A magyarok a pályán buliztak

Hajnali fél háromig tartott a mulatság szombatról vasárnapra virradó éjszaka a Jelovica Hotelben. No nem a magyar hokisok ünnepelték meg a szlovénok felett aratott, szenzációszámba menő győzelmet (pedig lett volna rá okuk), hanem a helyiek tartottak hatalmas, felettébb hangos, a szobákba is behallatszó bulit a szálloda éttermi részében. Sokáig nem volt csend, hiszen reggel hattól negyedóránként a hotel szomszédságában lévő templom harangja verte ki az álmot a szemekből – ennyit a horvátok elleni ideális felkészülésből…

Mindezek ellenére a 14 órakor kezdődő találkozón szó sem volt bágyadt játékról. A mieink az első perctől kezdve nagy nyomás alatt tartották ellenfelüket, a jégkészítő gépnek gyakorlatilag elegendő lett volna csak az egyik oldalt köröznie az első szünetben, oly ritkán koriztak a játékosok a magyar térfélen…
Gólról, gólokról mindazonáltal csak később, a második menetben beszélhettünk – igaz, akkor rögtön négyről. Ez a kedvenc számunk lett itt, Bledben a jelek szerint: amíg a házigazda ellen alig több mint két és fél perc, ezúttal kilenc perc alatt ütött ennyit a Pat Cortina irányította csapat. És mindannyiszor öt az öt ellen! A sort Palkovics Krisztián nyitotta a 21. percben, majd Ladányi Balázs mesteri passzaiból Peterdi Imre és Vas Márton talált a kapuba, végül pedig Ocskay Gábor emelte be okosan a Szélig Viktor bombája után kipattanó korongot. Nagyon élt az első két sor, láthatóan élvezték a játékot az urak. Szegény Vanja Belic már nem annyira: a horvátok kapusa az első harmadban még eksztázisban védett, bravúrok sorozatát mutatta be, húsz lövést hárított, a folytatásban azonban lelkileg is összetörték a magyar játékosok.

Az őt váltó Nenad Skrapecnek sem volt sok oka az örömre, hiába, klassziskülönbség mutatkozott a jégen a felek között, ami persze nem csoda, elvégre Horvátország a divízió 2-es vb mezőnyéhez tartozó társulat. Igaz, papíron annak a legjobbja. Így az sem meglepetés, hogy elvétve Budai Krisztiánnak is bizonyítania kellett tudását – bizonyította. Ahogy az osztrák másodosztályban, a Dornbirn együttesében vitézkedő Fekete Dániel is, aki a harmadik felvonás elején az ötödik gólt ütötte. Többször már nem rezdült meg a háló, ami leginkább a horvát válogatottnak fájhatott, hiszen a három meccsen egyszer sem sikerült gólt lőnie, ami erős mezőny ide vagy oda, nem mindennapi „bravúr”.

Bennünket persze sokkal jobban foglalkoztat saját csapatunk (amelynek következő nagy erőpróbájára, a márciusi, svédek elleni mérkőzésére már kaphatók jegyek az IBUSZ-nál és a Ticketpro irodáiban), amely ezúttal is igazolta: sok munkával, becsületes munkával, odaadó munkával sok mindenre képes. Jó ezeket a játékosokat együtt látni!

Mestermérleg
Pat Cortina: – Jó volt. Fontos, hogy ezúttal is jól védekeztünk, sikerült kapott gól nélkül zárnunk a meccset. Hasznos torna volt ez is, ám a világbajnoki csapat még nem állt össze a fejemben, hiszen messze van még április. Egy biztos: nem lesz egyszerű majd kihirdetni a keretet, mert egyre többen játszanak úgy, ahogy kell.
Rudolf Ulicny: – Tudtuk, hogy sokkal jobb csapat a magyar, ennek ellenére szorosabb eredményre számítottunk. Számunkra ez rendkívül erős torna volt, de csak az ilyenekből lehet tanulni.Azonos pontszám esetén az egymás elleni mérkőzések gólkülönbsége rangsorol.