Megbotlott a Pécs a kiesőjelölt ellen

Az őszi szezon utolsó vizsgáján a Pécsnek minden esélye megvolt a csillagos ötös megszerzésére: Keszei Ferenc együttese a Vác ellen ugyanis sorozatban ötödik győzelmére készült. A szombati feladat a legkönynyebbnek ígérkező tétel teljesítése, azaz a sereghajtó Vác legyőzése lett volna.

A vendégeket azonban még véletlenül sem szabad lesajnálni, hiába a korábban összegyűjtött kevéske hét pont. Gergely Károly csapata általában óriási balszerencsével kapott ki, és ha figyelmesebben végigböngésszük az újonc csapat idegenbeli mérkőzéseinek eredményeit, nyomban láthatjuk, hogy csupán Debrecenben ütötték ki (4–0) a váciakat, a többi találkozón egyszer sem kaptak ki egy gólnál többel, sőt értékes pontokat is raboltak.

A pécsi mérkőzést aztán egy szép gesztus vezette fel, a kezdőrúgást ugyanis a 85. születésnapját ünneplő Baracs Ferenc végezte el, aki korábban 27 évig volt a pécsi csapat ügyvezető alelnöke. A ma már csak szurkolóként kijáró Baracs Ferenc a lendületes rúgás után korát meghazudtolóan futott le a pályáról. Kár, hogy ezzel mégsem adta meg a találkozó alaphangját, merthogy a kezdés után a futballisták nem nagyon pörögtek fel. Inkább kocogósra vették a figurát, az első 35 percben néhány kósza lövésen, kurta-furcsa keresztbe ívelésen és lassan csordogáló átadásokon kívül nemigen történt más a pályán. A hazai és a váci támadások is esetlegesnek tűntek, mintha nemcsak a nézők, hanem maguk a játékosok is unták volna a mérkőzést. Az első 45 percben látottak alapján nehéz lenne bárkit is megdicsérni, ám ha már nagyon muszáj, akkor a vendégek támadójának, Kulcsár Tamásnak jár egy apró piros pont, mert a többiekhez képest kifejezetten agilisan futballozott, sokszor sportkocsinak tűnt a csuklós buszként forduló (bocsánat: kanyarodó) pécsi védők között.

Meglepő volt, de a második félidő valamivel élénkebben kezdődött. Már csak azért is, mert a Vác megszerezte a vezetést. A gólra Keszei Ferenc nyomban reagált, pályára küldte Nógrádi Árpádot, hátha vele veszélyesebb lesz a hazaiak támadójátéka. Nem tudni, hogy ezt követően Gergely Károly együttese tudatosan húzódott-e vissza a saját kapuja elé, vagy a szép lassan megélénkülő hazai támadások nyomták a vendégeket tizenhatosuk előterébe, de tény, a gólt követően a váciak a hátralévő mintegy negyven percben már csak egy-egy kontratámadásból jutottak el Herbert Roland kapujáig. A Pécs támadójátéka azonban ezután sem javult sokat, továbbra is túlságosan statikus volt, az utóbbi időben rendszerint gólt szerző Kulcsár Árpád sem villogott.

A váciak sokszor tíz emberrel próbálták őrizni az eredményt, a Pécs pedig semmit sem tudott tenni a betömörülő védelemmel. A vendégek hősiesen állták a rohamokat, míg végül a hazai csapat nagy nehezen csak bepasszírozott egy gólt a váciak kapujába – és bár sorozatban az ötödik győzelem csak nem jött össze, ezzel legalább az egyik pontot megmentette Keszei Ferenc gárdája. ---- M ---- &