„Nincsen rajtunk teher”

– Csapata legutóbbi két bajnokiján kevés játéklehetőséghez jutott, gondolom, nem edzője elégedetlen a teljesítményével, hanem sérülése hátráltatta a munkában…
– A bal combom feszítőizmával voltak gondjaim, ezért le kellett mondanom a magyar válogatott múlt szerdai fellépését is – mondta a kedd esti Milan elleni BL-csoportmérkőzésre készülő Tőzsér Dániel. – Szombaton, a Kerkira ellen négy egyre megnyert bajnokinkon azonban csereként már pályára léphettem, és harmincpercnyi játék után kijelenthetem, teljesen felépültem a sérülésemből.

– Ezek szerint kedden már semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy főszerephez jusson az athéni meccsen?
– Ha csak az egészségi állapotomat vesszük figyelembe, akkor bizonyára játszom, ám csapatunk spanyol trénere, Lorenzo Serra Ferrer konkrét szakmai elképzeléseit egyelőre nem ismerem.

– Ez pontosan mit jelent?
– Az edzőnk fejében még csak körvonalazódik az összeállításunk, tehát csak a meccs előtt dől el, hogy ki kezdhet az olaszok ellen. Én csak annyit tudok mondani, hogy sérülés nem lehet akadálya a játékomnak.

– A legutóbbi csoportkörben, a Lille ellen végig pályán volt, és kivette részét csapata történelmi tettéből: huszonkettedik BL-mérkőzésükön megszerezték első győzelmüket. Megvan az önbizalom?
– Természetesen minden egyes mérkőzésünkhöz úgy állunk hozzá, hogy nyerni akarunk, és biztos vagyok benne, ezúttal is mindent megteszünk a győzelem érdekében. Ám az ellenfelünk a Milan lesz, és az olaszok eddigi eredményei tiszteletre méltóak, egyáltalán nem lesz könnyű dolgunk.

– Pedig akár a továbbjutásuk is múlhat azon, ha egy, esetleg három ponttal gazdagodnának…
– Nem adjuk fel! Lényegtelen, hogy nagy ellenlábasunk, a Juhász Rolandot szerepeltető Anderlecht mit játszik majd a Lille-lel, és az utolsó fordulóbeli összecsapásunk, azaz az Anderlecht elleni meccs sem foglalkoztat még. Csak a Milan elleni csata lebeg a szemünk előtt. Nincsen rajtunk teher.

– A szurkolóik tudnak-e olyan fergeteges hangulatot teremteni az Olimpiai Stadionban, mint az olaszok a San Siróban?
– Nem fergeteges, hanem félelmetes lesz a hangulat!

– Sztárok ellen lép pályára, hadd kérdezzem meg, kivel cserélne legszívesebben mezt, vagy fogna kezet a mérkőzés után?
– Mindenkivel, aki szembejön… Az lenne a legszebb, ha a lefújás után nem ezzel kellene foglalkoznunk, hanem a győzelmünket ünnepelnénk lelkes szurkolótáborunkkal együtt.

– Akkor máshogy teszem fel a kérdést: ki az a milánói játékos, aki közel áll a szívéhez?
– Ha már ki kell emelnem valakit, akkor a brazil középpályást, Kakát említeném meg. Gondolom, nem kell különösebben megindokolnom, miért rá esett a választásom.

– Nem fél attól, hogy abba a hibába esik, mint válogatott társa, Juhász Roland, aki korábban azt nyilatkozta: tudja, hogy Kaká remek játékos?
– Miért is kéne félnem?

– Elég volt a magyar védőnek megemlítenie Kakát, aztán a brazil „meghálálván” a dicsérő szavakat, két mérkőzésen négy gólt rúgott az Anderlechtnek a BL-ben…
– Minden mérkőzés más… Kaká kitűnő játékos, és bár tizenegyesből az első fordulóban már sikerült bevennie a kapunkat, remélem, ezúttal nem tudja majd saját és csapata góljainak számát növelni.