Kincsre leltek a kijevieknél

Farkas Balázs eddig két első osztályú bajnoki meccsen játszott életében. Először tavaly tavasszal Nyíregyházán tette be a csapatba az akkori edző, Détári Lajos, majd két hete a Dinamo Kijev együttesében mutatkozott be, csereként küldte be Anatolij Demjanenko. Mégis ez a kétmeccses fiatalember a magyar futball egyik legnagyobb ígérete, s erre sorolni tudjuk a bizonyítékokat. Farkas Balázzsal megtörtént az, ami magyar játékossal ritkán: külön intézkedett a Dinamo, hogy a játékos a lehető leggyorsabban érjen vissza Kijevbe az ifiválogatott (!) Eb-selejtezői után. A sietséget, mint a világ legtermészetesebb dolgát, kérdésünkre meg is indokolta Szabó József alelnök, aki kárpátaljai magyarként különösen a szívén viseli Balázs sorsát: „Kell nekünk a fiú, hiszen hétfőn a legnagyobb riválissal, a Sahtarral játszottunk, és nyertünk egy nullára. Bár Farkas Balázs most nem kapott szerepet, azért éreznie kell, hogy ő is a csapat tagja, aki bármikor bevethető, és legyen együtt csak minél többet a társaival.”

Bár most vélhetően a ciprusi minitorna fáradalmai miatt maradt ki, két hete, a Sztal elleni, 3–1-re megnyert meccs után, amelyen Farkas Balázs harminc percet játszhatott, Kijevben mindenki egyöntetűen áradozott a magyar futballistáról. Azóta már az ukrán sajtó is tele van azokkal a jelzőkkel és véleményekkel, amelyeket a Nemzeti Sportnak is elmondtak az illetékesek.

Többek között Rácz László, a kijevi klub legendás középpályása, a nagyszőlősi illetőségű KEK-győztes és szovjet Európa-bajnoki ezüstérmes, aki maga is egyengette a demecseri-nyíregyházi Farkas Balázs ügyét.

„Egy Svájcban élő barátom, a fiaim ügynöke, Lengyel László kérdezte tőlem, hogy nem tudnám-e felvetni a Dinamónál Balázs ügyét, annál is inkább, mert egy szerbiai ifjúsági tornán három gólt rúgott az ukrán válogatottnak, vagyis nem kizárt, hogy már amúgy is tudnak róla – mesélte a Budapesten élő Rácz László. – Telefon telefont követett, és hamarosan Kijevben tesztelték Balázst, s kiderült, hogy remekül helytáll nem csak a második csapat edzésén, de a nagyok között is. Könnyítette a helyzetet, hogy a nevelési költségtérítésen túl nem kellett átigazolási díjat fizetni a Nyíregyházának, mert Balázs nem írt alá itthon profiszerződést. Boldog vagyok, hogy segíthettem a szerződtetésében, mert jó szellemű, szerény, de becsvágyó fiatalember, s mindent alárendel a futballnak. Minden esélye megvan arra, hogy nagy játékos legyen belőle. Jó látni, hogy kiemelkedik társai közül, hogy remekül lő, kiválóan paszszol, s ami nagyon fontos, előre, és nem hátrafelé játszik. Még nem rontotta őt el a magyar közeg, s nincs elkényeztetve sem. Örülök, hogy fantáziát lát benne a Dinamo, amely nekem a mindenem, hiszen ott lett belőlem ismert, sikeres futballista, s jó lenne, ha egy újabb magyar lenne a klub elismert játékosa. Ehhez minden segítséget megadok Balázsnak.”

Tény, hogy a Bajnokok Ligájába bejutó, de ott gyengén szereplő Dinamo meglehetősen tartalékos mostanában, de ez nem csökkenti a Farkas érdemeit, aki a bemutatkozása után csak azért nem játszott a következő bajnokin, mert az U19-es korosztályos magyar válogatottban kellett helytállnia a ciprusi selejtezőtornán (ez sikerült is: három góllal és öt gólpasszal járult hozzá a csapat tornagyőzelméhez). Ciprusról aztán a Dinamo határozott kívánságára sietett vissza Kijevbe, hogy csatlakozzon az év meccsére készülő kerethez. Hogy érzékeljük, mekkora fegyvertény Farkas Balázs négyéves szerződése: a Dinamo saját akadémiáján ukrán, fehérorosz, lett és más fiatalok sora várja, hogy profi szerződést kapjon, de ez közülük csak nagyon keveseknek sikerül. A fiatal magyarnak sikerült, s ő maga büszkeséggel vegyes bosszúsággal mondta, milyen kár, hogy már tizennyolc és fél éves is elmúlt, mert a statisztikák szerint így csak a nyolcadik legfiatalabb futballista a Dinamo első csapatában valaha szerepelt játékosok közül.

Azok között, akik fiatalabban is kivívták ezt a jogot, ott van Andrij Sevcsenko, akivel ukrajnai lábadozása idején Farkas Balázs egy félidőt együtt is játszhatott a Dinamo egyik edzőmeccsén, s Szabó József (aki egykor a mély vízbe dobta az azóta aranylabdás világklasszist) tanúsíthatja, hogy Seva élénken érdeklődött a vezetőktől a meccs után, hogy ki ez az ügyes fiú.

Pozitívan nyilatkozott Balázsról a Dinamo másodedzője, a volt Arsenal-játékos Oleg Luzsnij is, Szabó József pedig egyáltalán nem fukarkodott a jelzőkkel, amikor Farkasról kérdeztük.

„Nagyon jól tettük, hogy megvettük – mondta a volt ukrán szövetségi kapitány, az 1966-os világbajnokság szovjet sztárja –, nálunk fejlődhet, s olyan játékos lesz belőle, mint amilyen Lionel Messi. Gyors, okos, és nagyon szereti a futballt. Szerintem egy éven belül magyar válogatott lesz, és két-három év múlva tényleg igazán nagy futballistává válhat. Én pedig mindent megteszek, hogy erre meglegyen a lehetősége.”