Kokóra mindig lehet számítani

Alig telt el negyedóra a Megyeri úti mérkőzésből, s a lelátón üldögélők többsége értetlenkedve dörzsölgette a szemét. Tényleg az a Vác lenne az Újpest ellenfele, amely a nyáron csupán a surranópályán csúszott be a magyar élvonalba, azután, hogy az MLSZ végső döntésre jogosult (titkos) testülete meglehetősen nagyvonalú licencszabály-értelmezéssel alkalmasnak találta a lyukas zsebű futballvállalkozást az élvonalbeli indulásra? Szó, mi szó, a bajnokság egyharmadánál járva mind több jel utalt arra, hogy az újonc nemcsak a pénzügyi lehetőségeit illetően van fényévnyire az elittől, hanem sportszakmai szempontból is. A tíz forduló alatt begyűjthető harmincból összekapart hat pont önmagában minősíti a csapat produkcióját, ráadásul a tíz mérkőzésből hatot rúgott gól nélkül fejezett be Gergely Károly alakulata.

Ehhez képest meglepően kulturált futballal rukkolt ki az első felvonásban a Vác. A védekezését gondosan megszervezte, játékosai igyekeztek lecsapdázni a labdát birtokló újpesti futballistákat, a labdaszerzést követően pedig néhány passz után a leshatáron leselkedő Kulcsár Tamást próbálták kiugratni. Ez a taktika kísértetiesen hasonlított a máltai válogatottéhoz, amely oly fájdalmas csapást mért a közelmúltban Bozsik Péter együttesére. S mi tagadás, fél órán keresztül eredményes is volt – sőt némileg ügyesebb támadásbefejezéssel előnyt szerezhettek volna a vendégek. Az Újpest legfeljebb alapjáraton zakatolt különösebb ötlet és pezsgés nélkül. Mintha a hazaiak csak arra vártak volna, egyszer majd úgyis bakizik az ellenfél.

Tény és való, jól spekuláltak: Rob Kornél labdavesztését követően, miközben a váciak Iványi Zoltán játékvezető sípszavára vártak, egy kontrából Kovács Zoltán a hálóba pörgette a labdát.

A némiképp előzmények nélküli találat nem indította be a hazai publikum által oly nagyon áhított lila hengert. Hiába, az Újpesten fiatalítás fedőnéven zajló csapatátalakítási akció keretében az együttesbe kerülők legfeljebb annyiban idézik Zsengellér Gyulát, Szusza Ferencet, Bene Ferencet, Göröcs Jánost vagy Törőcsik Andrást, hogy éppúgy lila-fehérben rúgják a labdát, mint az említett zsenik. Más kérdés, hogy nem a mai futballisták bűne, ha szerelést és fizetést kapnak valamelyik klubnál…

A nézők megpróbáltatásai a szünet után sem csillapodtak. Nehéz persze megjósolni, mi minden történhet még majd a manapság ezer és ezer sebből vérző magyar futballal, az viszont biztos, hogy a két gárda sorrendben 27. randevúja (jegyezzük meg: 2000. május 26-a óta ez volt a két fél első csatája a székesfővárosban), nem kerül a sportág aranykönyvének még a közelébe sem. Ahogy csigalassúsággal teltek a percek, úgy lett egyre silányabb az előadott produkció, amely már nyomelemeiben sem igen emlékeztetett arra, amit a miénknél boldogabb és szerencsésebb országokban futballnak szokás nevezni. A váciaknak könnyű esti egészségügyi kocogást idéző tempójukkal – egyetlen esettől eltekintve – esélyük sem lehetett a lilák kapujának közelébe férkőzni, a házigazdákból ugyanakkor hiányzott a tűz, a motiváció, beérték a három pont megőrzéséhez elegendő alibizgetéssel. A két edző persze megpróbálta volna cserékkel új mederbe terelni az eseményeket, ám a kispadról érkezőkről mindössze annyi derült ki, hogy a legkevésbé sem véletlenül kezdték csereként ezt a mérkőzést...

A látottak fényében tisztelettel kalapot lehet emelni az eredményjelző alatt összegyűlt Újpest-tábor tagjai előtt, akik olyan mámorosan daloltak, buzdították végig, lényegében percnyi szünet nélkül kedvenc alakulatukat, mintha legalábbis a Bajnokok Ligája döntőjébe jutásért küzdött volna. Elképzelhető, mi lenne a Szusza-stadionban, ha egyszer minőségi futballt is láthatnának a szurkolók…

---- 9. perc: Vén végzett el szögletet a jobb oldalról. Félmagasan rúgta középre a labdát, Kulcsár Tamás pedig a rövid saroktól öt méterre, előrevetődve fejelt a bal kapufa mellé.
12. perc: Erős Károly szerzett labdát a váci térfél közepén, majd Tiszához passzolt, az újpesti támadó 25 méterről jobbal centikkel a jobb felső sarok mellé csavart.
17. perc: Vén indította a középen kiugró Kulcsár Tamást, és bár már a tizenhatoson belül járt a váci csatár, balszerencséjére Böjte a lövés pillanatában az alapvonalon túlra mentett.
24. perc: Tisza gondolt egy merészet, és 28 méterről jobbal lőtt, Köteles azonban magabiztosan hárított.
25. perc: Korcsmár lépett ki középen a váci védők közül, Rajczi nagyszerű ütemben emelte elé a labdát. A középpályás már a 11-es pontnál járt, ám a bátran kifutó Kötelesbe lőtt – a kapusról kipattanó labda Kovács Zoltánhoz került, de a csatár tíz méterről leadott lövését is védte Köteles.
33. perc: Rob veszítette el a labdát a félpályánál, Erős Károly megszerezte, majd laposan, mélységi passzal hozta helyzetbe a középen kilépő Kovács Zoltánt. A rutinos csatár előbb átvette a labdát, majd okosan, tíz méterről, jobb külsővel a kapu jobb oldalába gurított.
1–0
45. perc: Vén végzett el szögletet a jobb oldalról, nagyszerűen nyeste be a labdát, a rövid saroknál, a gólvonal előtt álló Kovács Zoltán azonban a mezőnybe fejelte azt.
52. perc: Erős Károly buktatta Robot 25 méterre az újpesti kaputól, a szabadrúgást Vén végezte el, s ballábas lövése nyomán a labda a bal kapufa mellett vágódott a reklámtáblának.
54. perc: Kovács Zoltán tört a 16-oson belülre, már az alapvonalnál járt, amikor középre adott, Tisza óriási helyzetben azonban hat méterről a bal kapufa mellé lőtte a labdát.
76. perc: Sándor György végzett el szabadrúgást a bal oldalon, Lucas a 11-es pontnál sarokkal beleért a labdába, ami centikkel suhant el a bal kapufa mellett.
78. perc: Lucas két remek csel után 22 méterről középről lőtt, Köteles bravúrral a mezőnybe öklözte a labdát.
87. perc: Palásthy futott el a bal oldalon, nagyszerűen adott középre, Vén pedig a bal kapufa mellé lőtt.
91. perc: Nagy Olivér ugratta ki a balösszekötő helyén Rajczit, ám az indiszponáltan futballozó csatár 12 méterről leadott lövése nyomán Köteles óriási bravúrral az alapvonalon túlra ütötte a labdát. ---- Balajcza Szabolcsnak alig kellett játékba avatkoznia. Feltűnően gyengén játszott a védelem közepe, Vaskó Tamás és Böjte Attila többször is helyezkedési hibát követett el. A középpályások közül Erős Károly nemcsak sokat futott, szerelt, hanem gólpasszt is adott Kovács Zoltánnak, és ez elég volt ahhoz, hogy ezen az estén őt lássuk a legjobbnak. Tisza Tibor ezután gyengén, erőtlenül, veszélytelenül futballozott. A Vác kapuját Köteles László megbízhatóan védte. A védelem, miután elfáradt, sokat bizonytalankodott, s így volt ez a középpályán is. A váciak legjobbja a rendkívül veszélyesen futballozó Kulcsár Tamás volt, nem lenne meglepetés, ha a következő szezont már nem Vácott kezdené meg. ----