„Kiabáltunk egymással”

– Látta a görög lapokat?
– Persze hogy láttam – válaszolta kissé dühösen a 24-szeres válogatott játékos.

– És?
– Nincs és. Ismerem a görög újságírókat, valamiről nekik is írniuk kell.

– Na jó, de azért elmesélné mégis, mi történt?
– Semmi különös, kicsit összekaptam Teodorosz Zagorakisszal, de csak kiabáltunk egymással.

– A görög lapok ennél azért közlékenyebbek. Szerintük néhány trágár szóval illette a csapat legjobb játékosát, és volt némi lökdösődés is.
– Akkor elmesélem pontosan, mi történt. A szerda délutáni edzésen a kétérintős játékot gyakoroltuk, és amikor rossz helyre paszszoltam a labdát, Teodorosz Zagorakisz odajött hozzám, és hangosan kiabálni kezdett velem. Szerinte túl lassan játszottam, és a védekezésből is elfelejtettem kivenni a részem. Szerintem viszont ez nem így volt. Visszaszóltam neki, de semmi több.

– Mit mondott neki?
– Már nem emlékszem rá.

– Állítólag az ön zárószava angolul mindössze annyi volt, hogy fuck you...
– Ezt hol hallotta?

– A görög újságok írták ezt.
– Szívesen elbeszélgetnék azzal, aki szerint ezt mondtam. Tisztában vagyok vele, hogy Görögországban tíz sportnapilap van, és mindennap valami új szenzációt kell hozniuk, de ez akkor sem igaz.

– Szóval ez a trágár kifejezés el sem hagyta a száját?
– Így, ebben a formában nem. Még egyszer mondom, semmi különös nem történt. Ehhez hasonló dolog akár minden edzésen előfordul a játékosok között. Valószínűleg nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, aki Zagorakisszal összekap. Csütörtökön egyébként edzőmérkőzést játszottunk az ifistákkal, és akkor már semmi gondunk nem volt egymással. Passzoltunk egymásnak, és semmi jele nem volt az egy nappal korábbi összezördülésünknek. Tisztelem őt, és ezzel az ügyet itt le is zártam.

– A hét végén miért nem játszott?
– A mérkőzés előtt hányinger jött rám, és nem tudtam vállalni a játékot. Pedig a kezdőcsapatba voltam jelölve, már mezbe öltöztem, amikor éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Rögtön szóltam az edzőnknek, rosszul érzem magam, és hogy ki kell mennem a mellékhelyiségbe. Szerettem volna játszani, ám így nem lett volna sok értelme. A kispadra azért leültem, hátha a friss levegőtől jobban leszek, ám sokáig ott sem tudtam maradni, már az első félidőben be kellett mennem az öltözőbe.

– Kiderült, mi volt a baja?
– Valami rosszat ehettem.

– A szombati, Lárisza elleni meccsen játszik?
– Minden jel arra utal, hogy igen. Az egymás közti játékok alkalmával a kezdőben kapok helyet.

– Stabil a helye a csapatban?
– Senkinek sincs bérelt helye. Illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy néhány játékosnak van, de én egyelőre nem tartozom közéjük. Most én játszom elöl, és remélem, bebizonyítom, hogy jól döntött az edzőnk, amikor engem választott.

– Végezetül egy itthoni hírről: mit szól hozzá, hogy már nem Bozsik Péter a kapitány?
– Megdöbbenve hallottam. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Sajnálom nagyon, ami történt...