Alonso lehet a nyolcadik

Fernando Alonso a szuzukai Japán Nagydíj megnyerésével a címvédés közvetlen közelébe került, s ha a jövő heti brazíliai futamon él a hatalmas lehetőséggel, akkor illusztris társaságba kerül. A Formula–1 1950 óta íródó történetében eddig heten nyertek két egymást követő évben, s érdemes tudni, hogy az összetett versenyt háromszor megnyerő Jackie Stewartnak és Niki Laudának sohasem sikerült ez a bravúr. Az elmúlt majdnem hatvan esztendőben az olasz Alberto Ascari, az argentin Juan Manuel Fangio, az ausztrál Jack Brabham, a francia Alain Prost, a brazil Ayrton Senna, a finn Mika Häkkinen és Michael Schumacher ünnepelhetett címvédést.

A tavaly magabiztos előnnyel világbajnok Alonso az idén is remekül kezdett, a nyár közepén 25 pontos előnnyel vezetett Michael Schumacher előtt, s úgy tűnt, ismét izgalommentes lesz a vb-hajrá. A szezon második fele azonban fordulatot hozott, s a hét végi Japán GP előtt – pontszámban holtversenyben, több futamgyőzelmének köszönhetően – már a hétszeres világbajnok német állt a pontverseny élén. Szuzukában Michael Schumacher a 37. körig magabiztosan vezetett, de ekkor motorhiba miatt kiesett, s a győztes Alonso, kihasználva a lehetőséget, tízpontos előnyt szerzett. Így Interlagosban már a nyolcadik helyért járó egy pont is címvédést jelenthet a számára.

„Nagyon fontos győzelmet arattunk, de én jobban szeretem azokat a sikereket, amelyeken az élről indulunk, minden körben mi vezetünk, és miénk a leggyorsabb kör is. Kedvelem az általunk uralt versenyeket, de persze a szuzukai siker is nagy boldogságot szerzett” – mondta Pat Symonds, a Renault főmérnöke a brit Autosportnak.
A szuzukai diadal rendkívül fontosnak bizonyult Alonso számára, hiszen a Kanadai Nagydíj óta először nyert, s jelentős lépéselőnybe került Schumacherrel szemben. Sőt gyakorlatilag el is döntötte a párharc sorsát. Igaz, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az F1 technikai sport, így még Brazíliában is nagyot fordulhat az összetett verseny. Ráadásul Japánban minden a Ferrari sikerét ígérte, így a Renault győzelme pszichikailag is sokat jelent.

„Ez a szezon a sikerek és a hullámvölgyek váltakozásáról szól, ilyenre már korábban is volt példa. Persze a hajrában történő események mindig nagyobb visszhangot kapnak, de az idény korábbi szakaszai is fontosak. Michael kiesése után a mi kezünkben volt a döntés, ez természetesen nagy izgalmakkal járt, de harminc év alatt már hozzászoktam az ilyen szituációkhoz” – tette hozzá Pat Symonds, aki azt is kiemelte, hogy a Michelinnel karöltve keményen dolgoztak az elmúlt hetekben, hogy eltüntessék a Bridgestone gumik előnyét, s úgy tűnik, ez sikerült is.

Alberto Ascari 1952 és 1953
Édesapjától örökölte a technikai sportok imádatát, hétévesen félárva lett – az idősebb Ascari halálos balesetet szenvedett egy versenyen. Az F1 első duplázója már a II. világháború előtt szép sikereket ért el, majd a legendás Ferrari pilótája lett, s 1952-ben és 1953-ban is magabiztosan nyerte meg a vb-t. Ötvenegy évvel ezelőtt a Monacói Nagydíjon fékhiba miatt kicsúszott, s a tengerbe zuhant. Tíz nappal később, 1955. május 26-án egy monzai edzésen halálos balesetet szenvedett.

Juan Manuel Fangio 1954–1957
Az argentin klasszis jelen volt az F1 indulásakor, s 1950-ben második lett Nino Farina mögött. A következő sorozatban az Alfa volánja mögött három futamgyőzelemmel világbajnok lett, majd két sikertelenebb szezon következett, mivel 1952-ben Monzában súlyos balesetet szenvedett. Az 1954-es sorozatban a Maseratinál és a Mercedesnél szerepelt, visszahódította a vb- címet, majd 1955-ben, 1956-ban és 1957-ben is verhetetlennek bizonyult. Pályafutását 1958-ban fejezte be, 1995-ben hunyt el.

Jack Brabham 1959 és 1960
Az ötvenes években kezdte F1-es pályafutását. 1959-ben a farmotoros autók vették át az uralmat, s Brabham a Cooper gyári versenyzőjeként diadalmaskodott, majd 1960-ban duplázott. Ezután maga kezdett F1-es autók tervezésébe, s 1966-ban már saját autójával nyert ismét futamot. A szezon végén ismét világbajnok lett az új motorszabályhoz kiválóan alkalmazkodó Repco-cég segítségével, sőt a konstruktőrök között is nyert. A háromszoros világbajnok 1970-ben vonult vissza.

Alain Prost 1985 és 1986
Akár hatszoros világbajnok is lehetne: 1984-ben úgy kapott ki fél (!) ponttal Niki Laudától, hogy monacói győzelméért 9 helyett 4.5 pontot kapott, mert eső miatt idő előtt leintették a futamot. Négy évvel később Ayrton Sennát úgy koronázták az F1 királyává, hogy a pontversenyt 105–94-re Prost nyerte meg. Akkoriban azonban a 16 nagydíjból csak a 11 legjobb eredményt vették figyelembe, így a brazil zseni végül 90–87-es diadalt aratott. Prost 1985-ben, 1986-ban, 1989-ben, 1993-ban is világbajnok lett.

Ayrton Senna 1990 és 1991
A sportág történetének egyik legnépszerűbb és legvitatottabb személyisége 1988-ban, 1990-ben és 1991-ben volt világbajnok. A mai napig hatalmas a rajongói tábora. Másokat sem kímélő vakmerőséggel száguldott, soha, egy pillanatra sem adta fel a harcot. Pályafutása 1994. május 1-jén Imolában tragikusan szakadt meg: a Williams gyors autójában száguldó brazil pilóta a 6. körben a Tamburello-kanyarban kisodródott, a falnak csapódott, s életét már nem tudták megmenteni.

Michael Schumacher 1994 és 1995, 2000–2004
Az F1 világa 1991-ben ismerkedhetett meg vele.1994-ben
a Benetton versenyzőjeként lett először világbajnok, majd címét meg is védte. Ezután Flavio Briatorét elhagyva a Ferrarihoz igazolt, s kemény munkával az akkor mélyponton lévő csapatot az egekbe emelte. Hat évvel ezelőtt a Ferrari 1979 óta tartó nyeretlenségi sorozatát lezárva lett harmadszor is világbajnok, majd még négy alkalommal bizonyult verhetetlennek. A német a Brazil Nagydíj után visszavonul.

Mika Häkkinen 1998 és 1999
Éveken át közepes eredményeket ért el, majd a McLaren-Mercedes „feltámadásával” a legjobbak közé került. Higgadt és pontos vezetési stílusával, botránymentes életmódjával rengeteg szurkolót szerzett, akik 1998-ban és 1999-ben ünnepelhették kedvencük világbajnoki címét.
A 2000-es sorozat is sokáig Häkkinennek „állt”, végül második lett Michael Schumacher mögött. A következő évben már kevesebb sikerélmény érte, majd visszavonult.

Fernando Alonso 2005 és 2006?
Minden idők legfiatalabb világbajnoka 2001-ben a Minardi pilótájaként került az F1-be, majd a Renault látott fantáziát benne. 2003-ban már a futamokon is képviselte a francia csapatot. A Magyar Nagydíjon parádés versenyzéssel győzött, majd a közepesen sikerült 2004-es idény után tavaly remek teljesítménnyel lett világbajnok.
Az idei szezonban Michael Schumacher volt a nagy ellenfele, de úgy tűnik, hogy a trónfosztás elmarad.