Egy nagy pillanattal szegényebbek lehetünk a hét végén: úgy tűnik ugyanis, hogy Andrij Sevcsenko kénytelen lesz kihagyni a szombati Olaszország–Ukrajna Európa-bajnoki selejtezőt, ugyanis szerdán belázasodott.
Az ukrán csatárnál a Chelsea a nyerô
Az ukrán csatárnál a Chelsea a nyerô
Mondani sem kell, hogy Olaszországban nagy (volt?) a várakozás a Chelsea támadójának pályára lépését megelőzően, ami nem is meglepő, hiszen hét éven át szinte tiszteletbeli olaszként kezelték a korábban a Milant erősítő aranylabdás csatárt. Ráadásul az utóbbi hetekben egyre többször röppent fel a hír, hogy a Londonban gyengébben teljesítő, harmincesztendős ukrán sztár visszasírja Olaszországot, és hamarosan visszatérhet sikerei színhelyére. Adriano Galliani, a Milan alelnöke azonban cáfolta ezeket az információkat: „Felesleges hiú ábrándokat kergetni, Andrij Sevcsenko a Chelsea játékosa, és ott is fejezi majd be a sportpályafutását, míg számunkra megmarad a hét év és a százhetvenöt gól emléke. Igen, százhetvenöt, én ugyanis azt a gólt is beszámítom Seva pályafutásába, amit a Bajnokok Ligája tavalyi barcelonai elődöntőjében lőtt, és amelyet a játékvezető hibásan érvénytelenített.”
Andrij Sevcsenko ma már sem érvényes, sem érvénytelen gólokat nem szerez a Milanban, a piros-feketék számára azonban az igazán szomorú az, hogy az utóbbi időben ezt senki sem teszi meg helyette. A Carlo Ancelotti edzette csapat erejéből az elmúlt három mérkőzésen csupán három gól nélküli döntetlenre futotta, s korábbi társai gyengélkedése az ukrán csatárt is véleménynyilvánításra késztette.
„Mindannyian átesünk nehéz időszakokon, én például régóta nem rúgok gólt, az ilyen periódusokon azonban túl kell lépni, ilyenkor a legfontosabb a türelem...” – vigasztalta magát és korábbi csapatának rajongóit Andrij Sevcsenko, majd arra a kérdésre, hogy ki lehet az örököse a Milannál, kijelentette: „Jelenleg egy olyan játékos van, aki átveheti a helyemet: Kaká. Kivételes képességekkel megáldott labdarúgó, hatalmas tehetség. Sokan Ricardo Oliveirát hozzák velem párhuzamba, ám úgy vélem, ez nem tesz jót senkinek, nem szabad, hogy mindig az én nevemet mondogassák neki.”