A szurkolótábor a legfőbb érték!

Szántó Árpád, a Bayern München tagja, noha a szíve gyermekkora óta a Fradiért dobog, a Nemzeti Sport számára papírra vetette a szurkolói demokrácia európai formáinak legfontosabb ismérveit. Tanulságos és alighanem igencsak használható a modell, amelyet felvázolt. A kérdés, hogy Magyarországon is az lenne-e...

Bárki az egyesület tagja lehet

A Münchenben élő szakértő szerint a legnagyobb különbség a sikeres nyugati sportegyesületek és a magyar klubok között az, hogy előbbieknél a fizető néző és a különböző jogokkal felruházott szurkoló áll az első helyen. A Ferencvárosnál ugyebár korántsem ez a helyzet, hiszen az elnök a klub első embere, s az elnököt az egyszerű szurkoló semmiképpen sem válthatja le. Például a Bayern Münchennél – amint azt Szántó Árpád összefoglalójából láthatjuk – egészen más a helyzet.
A szurkolói demokrácia alapjain szerveződő nagy egyesületeknél az utcáról betévedő járókelő azonnal beléphet fizető egyesületi tagnak, Szántó Árpád például 1986 óta tagja a Bayern Münchennek. Aki pedig fizető tag, az különleges jogosítványokkal rendelkezik, igaz, a kötődésnek is több szintje van, a befizetett összegtől függően. Három nagy csoport létezik ebből a szempontból, s ezeket a Ferencváros esetében is létre lehetne hozni, hiszen szimpatizánsokban nincs hiány a legnépszerűbb magyar klub esetében sem, s a szurkolók jelentik a profi futballban a legfőbb értéket, még akkor is, ha nálunk ezt sok illetékes képtelen felismerni.
No, de hogyan irányítják a klubot a szurkolók? Miként lehetséges ez?

A szavazólapok mellé sör és virsli is jár

Minden egyesületi tag meghívót kap az éves, illetve a rendkívüli taggyűlésre. A sportkör kibérli a város legnagyobb sportcsarnokát erre az alkalomra. Rutinos szervezéssel, gond nélkül zajlik le a gyűlés több ezer résztvevővel. A csarnok bejáratánál ellenőrzik a mágneses tagkártyát. A szavazólapokat (valamint a sör- és a virslibónokat) is ekkor adják át. Az éves beszámolót a taggyűlés szavazattöbbséggel fogadja el. Ekkor automatikusan még egy évre meghosszabbodik az elnök és a vezetőség mandátuma, elutasítás esetén a taggyűlés visszahívja a vezető testületet.

Az egyesületnek és a szponzoroknak a legfontosabb, hogy minél több néző legyen a lelátón. A Bayern Münchennél a 2005–2006-os idényben kivétel nélkül mindig (!) telt ház volt a hazai mérkőzéseken. Elterjedt szokás, hogy az újszülöttel az apuka első útja a tagfelvételi irodába vezet. Az éves tagdíjat természetesen az apuka fizeti. A szülők és az új, kis tag fényképe a következő Bayern Magazinban jelenik meg.
Az „én vagyok az egyesület” érzése hihetetlen lelkesedést vált ki a tagokból. Ha az elnök bárhol találkozik az egyesületi tagokkal, tisztában van vele, hogy a tagok bármikor leválthatják, de ő a tagokat sohasem. „Az elnök úgy is viselkedik!” – mondja a Bayern működéséért felelős elnökről Szántó Árpád, aki jól ismeri, miként funkcionál a német szuperklub, azonban egyelőre hiába álmodozik arról, hogy majdan páholyt vásárolhasson a Ferencvárosnál is.


A szervezettség jutalma a hatalmas profit

A sportkör vezetősége arra törekszik, hogy egyik szponzor se kerüljön fölénybe a többiekkel szemben. A legnagyobb támogató a Bayernnél a T-Mobile, de e cég befizetése sem több az éves költségvetés 16 százalékánál, így csupán ilyen arányban van beleszólása az ügyekbe! A szponzorok sorban állnak a Bayernnél. És mikor jön szívesen a szponzor? Ha látja, hogy mindig tele a stadion, és több tízezer a fizető egyesületi tag. Minden évben egyszer „nyitott kapuk”-akciót rendez az egyesület, bárki találkozhat a sztárjátékosokkal, negyven-, ötvenezer látogató is van ilyenkor az edzőközpontban.
A legnagyobb szponzor tehát a közönség, s a Bayern az utóbbi tíz évben mindig öt-hat millió euró (másfél-kétmilliárd forint) plusszal zárta az évadot...