A képlet egyszerű: ha az Újpest nyer idegenben, akkor a csapat két gólját Tisza Tibor szerzi, az egyiket egy szép akcióból, a másikat pedig szabadrúgásból. Így történt ez a REAC otthonában (2–1) és hétfőn Sopronban is (2–0). Az utánpótlás-válogatott csatár szerint nem kell nagy titkokat keresni az eddigi teljesítménye mögött.
– Ebben a bajnokságban csak szép gólokat szerzett. A mennyiség mellett a minőség is fontos lett? – Nem, én a csúnya gólnak is úgy örülök, mint a szépnek – mondta Tisza Tibor. – Ráadásul nem egyedül az én érdemem az, ha eredményes vagyok. Sopronban az első gólhoz kellett Sándor György kiváló passza, annál jobbat egy csatár sem kívánhat magának. Ez a gólunk egy begyakorolt támadásfigura végén született. A szabadrúgásból szerzett gólomban is sok a munka, ezt is sokat kell próbálgatni, tanulni, hogy az ember belejöjjön.
– Nicsak, egy szorgalmas játékos: sokat gyakorolja a szabadrúgásokat? – Igyekszem minden edzés után kint maradni a pályán, és fejleszteni ezt a képességemet. Ez tényleg csak gyakorlás kérdése, ha megkérdezné az angol David Beckhamet, ő is ezt mondaná. Igaz, ő egyelőre jobban csinálja, mint én.
– Az eddigi tendencia szerint minden idegenbeli mecscsen két gólt rúg majd a jövőben? – Ó, ezt nem ígérhetem, de nem kell aggódnia a szurkolóknak, hiszen az Újpestben több olyan játékos is van, aki el tudja dönteni a bajnokikat. Ilyen Rajczi Péter, Kovács Zoltán és Tóth Norbert is.
– A REAC elleni duplája után azt mondta, hogy szeptember végére már valóban jó lesz az Újpest. Nos, közeledik a hónap utolsó napja: hogy állnak? – A csapat javul, minden meccsen jobbak vagyunk. Most Sopronban még döcögött a játékunk, de ez nem is csoda, hiszen Rajczi Péter és Tóth Norbert hosszú kihagyás után tért vissza, míg Kovács Zoltán és én is olyan poszton szerepeltünk, ahol már rég nem játszottunk. Még így is győztünk, de ennél még jobbak is leszünk.
– Más poszton játszott a Sopron ellen, és amióta az Újpest labdarúgója, a középpálya és a csatársor minden helyén megfordult már. Melyik az igazi posztja? – Amikor Diósgyőrből Újpestre igazoltam, akkor a csatár mögötti pozíciót kaptam, és azt hiszem, az az igazi posztom. Persze egy edzőnek szíve joga eldönteni, hol szerepeltet, és én még védőként is az Újpest sikeréért küzdök a pályán, viszont minden posztot meg kell szokni, és ez nem megy egyik pillanatról a másikra. A REAC ellen és Sopronban is viszszakerültem a támadó mögé, és mindkét meccsen két gólt lőttem, vagyis valóban ez lehet az én helyem.